Azóta egyáltalán nem állt színpadon? Még nosztalgiakoncerten sem?

Nem, szóba sem került soha. Én ezt úgy hagytam abba, hogy kész, vége. Teljesen más életformát vettem fel, és ahhoz, hogy az ember akár csak egyetlen koncert erejéig is színpadra álljon, újra énekelni kell, próbálni, gyakorolni, és egy idő után már nem is tudtam volna elképzelni magamat a színpadon.

Az egykori zenésztársakkal sem tartja már a kapcsolatot?

Rendszeresen csak Sankó Lászlóval, annak idején ő volt a legjobb zenész az együttesben. Ő még utána is zenélt tovább: Schöck Ottóval és Máté Péterrel vendéglátóztak Balatonfüreden, illetve játszott egy fél évig a Tűzkerékben is Radics Bélával, aki egyébként annak idején nálunk kezdett. A többiek közül már nem is él mindenki, és aki igen, azzal sem találkozom gyakran


Nem is bánta meg soha, hogy így kiszállt a zenéből?

Nem. De amúgy sem akartam volna, hogy eltelik öt vagy tíz év, és akkor megint visszatérni ugyanoda. Én nagyon élveztem, de akkor befejeztem. Ettől még ugyanúgy lelkes zenehallgató maradtam, és nemrég a fiam megszerezte egy CD-re gyűjtve az összes régi számunkat, szoktam is hallgatni néha az autóban. Egyébként is imádom a zenét: különösképpen a beatet, a rockot, a bluest, de könnyebb operákat is szívesen hallgatok.

Azt tudta, hogy a Kínai fal című számuk felkerült egy külföldi válogatáslemezre?

Fogalmam nem volt róla, az önök cikkéből értesültem erről is. Nagyon örültem neki, hogy három számunk is bekerült, a Kínai fal pedig ilyen jó helyen végzett. Pont azért, mert én is azt éreztem, hogy méltatlanul negligál bennünket az utókor. Azt a számot is mi írtuk a Sankóval. Érdekes, hogy ő volt köztünk a legjobb zenész, de ő írta a szövegeket, én pedig a zenét, és a számokat közösen hangszereltük. Az S. Nagy csak az első időkben volt a szövegírónk, abban az időben szinte mindenkinek írt számot. A zenekarok mind abból indultak ki, hogy ő befutott szövegíró volt, úgyhogy vele kell jóban lenni.

A Kínai fallal a Táncdalfesztiválon is elindultak, de a korábbi dalaik jobban szerepeltek.

'66-ban a Jól érzem magammal neveztünk, de az nem a mi számunk volt, hanem Deák Tamásé, '67-ben meg volt a Bakter úr, ami ugye S. Nagy ötlete volt. Az ő ötletei eladási szempontból bejöttek: a Foxi Maxit sem akartam eleinte, aztán a slágerlisták élén maradt nagyon sokáig, a Bakter úrból pedig eladtak 120 ezret. Ugyanabban az évben volt a Ki ölte meg Kennedyt?, annak is S. Nagy írta a szövegét. Azt mondta, ha futni akarunk, akkor a pol-beat fesztiválon is el kell indulnunk, pedig az snassz dolognak számított. Így adódhat össze az Atlantis megítélése, hogy részt vettünk ilyen dolgokon is, és sokakban csak ezek maradtak meg, pedig nem ezekről szólt a mi zenekarunk. A Kínai fallal indultunk aztán '68-ban, de nem volt vele sikerünk, az a dal megelőzte a korát. Pedig én azt hittem, meg fogjuk nyerni, annyira hajtós, húzós, feszes szám volt, ehhez képest a döntőbe se jutottunk be.

Beírta: Molnár Magdolna