Mit jelentett a hatvanas években az, hogy valaki a csajok kedvence és hazai viszonylatok között sztár volt?

Mivel sokat szerepeltem a tévében, általában megismertek, bár az is az igazsághoz tartozik, hogy viszonylag keveset jártam az utcán, hiszen volt autóm. Rengeteg kalandunk volt, hiszen főleg a lányok szerettek bennünket. Azzal szórakoztunk, hogy megszámoltuk a koncerteken, hány fiú van a teremben, és sokszor csak hat-hét fiú jutott egy egész terem lányra. Éppen ezért mindig kisomfordáltam, mire vége lett a koncertnek. Egerben történt, hogy megláttak a folyosón az öltözőnél, és visongva rohanni kezdtek felém. Úgy betoltak egy tanterembe, hogy a padok teljesen rám torlódtak, és ütni kellett, ha az ember el akart menekülni. Olyan is volt, hogy egy busz alá bújtam el az átizzadt hacukámban, és hallgattam, ahogy beszélnek, hogy valahol itt lehetek. Szlovákiában az utolsó pillanatban sikerült felugranom a buszra, mielőtt elértek volna. Mondanám, hogy ilyenek vannak ma is, de ez akkor kuriózum volt, ilyet addig csak a Beatles-filmekben lehetett látni, és a rajongók is a Beatles-féle rajongásból vették át ezt.

A koncertek közben is ugyanúgy ment a sikoltozás, mint ott?

Hogyne. A Bosch klubban játszottunk a Balzac utcában, ahová háromszázan fértek be, és néha a Váci úton a Kossuth moziig állt a sor előtte. Amikor például Beatles-számokat játszottunk, nem is énekeltem néha, mert olyan sikoltozás és üvöltés volt, hogy úgysem lehetett volna hallani. Pont ugyanúgy, ahogy a Beatlesnél.

Elégedett ezek szerint a zenei pályafutásával?

Az vagyok teljesen. Ha lehet úgy mondani, ez is megvolt nekem, és utána akárhogy is nézzük, befutottam egy pályát. Cipruson voltam vállalati kiküldetésben, voltam a Magyar Autósport Szövetség elnöke, és még Bernie Ecclestone-nal is nagyon jó baráti kapcsolatot építettem ki, no meg a BMW fő hazai forgalmazója is voltam. Befutottam egy pályát, és nincs hiányérzetem. Jövőre leszek hetvenéves, úgyhogy már nem nagyon dolgozom. De például járok focizni rendszeresen, méghozzá hetente kétszer, és nem is akárkikkel, hiszen a volt válogatott csatár, Izsó Náci is oda jár, meg Boros Csaba, a Republic basszusgitárosa, aki szintén ügyesen játszik. Ami pedig a zenét illeti, hiába nem játsszák a számainkat, tényleg nincs okom rá, hogy megkeseredett legyek, a számok beszélnek maguk helyett.

Az interjú létrejöttéhez köszönet Bálint Csabának, a Radics Béla a beatkorszakban című könyv szerzőjének.