Zene: Bartalos Jenő, Somogyvári Dániel,
Kozma Orsi
Szöveg: Bartalos Jenő, Geszti Péter,
Tariska Szabolcs :

Hűvös van, a város áll. Tömeg van, nincsen mámor.
Behúzva minden szárny, semmi sincs már az elmúlt nyárból.
Körötted füst és sár, megint csak lennél máshol.
Elégett wolfram szál, ez maradt meg az éjszakából.
Bridge:
Ez így most bent hosszú zápor.
A szív csak teng. Gyere, indulj el!
Refrén:
Világgá mennék veled,
Kékre festeném eget.
Én valóra váltanám neked,
Ha nem találod a helyed.
Én világgá mennék veled.
Ha nem szelídülne a teled,
Én összeraknám a szíved,
Mit szólnál, ha indulnánk?
2.
Napodban nincsen fény. Nem ragyogsz, nem szikrázol.
Elég volt ebből rég! Mégis egyre ugyanazt járod:
Nem állsz meg, sosem kérsz, nem alszol, folyton fázol.
Unod, hogy így van már. Szökjünk meg a megszokásból!
Bridge:
Ez így most bent hosszú zápor.
A szív csak teng. Gyere, indulj el!
Refrén:
Világgá mennék veled,
Kékre festeném eget.
Én valóra váltanám neked
Ha nem találod a helyed,
Én világgá mennék veled.
Ha nem szelídülne a teled,
Én összeraknám a szíved,
Mit szólnál, ha indulnánk?
Péter:
Sok a jövés-menés, csak a tevés kevés. Az álmodozásból az idő levés.
Csikkeken lépked a járdán az ősz. Kabátot ad rád, belenősz,
Vagy kirakod a kapu elé? Fölös cókmók. Valahol a nyár lenget egy pólót,
Abba bújnál bele, napra fekvő önmagadba.
Menni kéne, a kis gurulós bőrönddel, fütyülni örökre, mi lett a körökkel,
Amiket leírtál. Némelyik visszadudál, mint egy eltévedt pizzafutár.
Menni kéne, de a távolság sokba van, befele utazol, a szem hunyva van.
Édes élet? Egy cukor, kávé - ennyi tud lenni most kábé.
Refrén:
Világgá mennék veled,
Kékre festeném eget.
Én valóra váltanám neked
Ha nem találod a helyed,
Én világgá mennék veled.
Ha nem szelídülne a teled,
Én összeraknám a szíved,
Mit szólnál, ha indulnánk?