Szerző: Szabó Kálmán


Én álmomban egyszer a szíveddel beszéltem őszintén.
Azt súgta: "Légy enyém, csak néked élek én!"
De elszállt az álom, s én hiába várom, hogy jöjj felém,
tudom, hogy nincs remény, s megöl a szenvedély.

Én tőled tanultam szeretni, szeretni úgy, igazán.
Tőled tanultam nevetni, én csodáltalak, s imádtalak,
De néked ez mind most már semmi.
Kacagsz, ha eszedbe jut.
Te nem tudtál szívből szeretni,
Te nem hitted el, hogy boldog leszel.

Csak álmomban egyszer a szíveddel beszéltem őszintén,
Azt súgta: "Légy enyém, csak néked élek én!"

Szerzők: Rákosi János - Buttola Ede

A zongorámon ott áll még a képed,
ez az egy maradt meg, semmi más.
Milyen furcsa is a sors:
Mikor ezt adtad nekem,
még nagyon boldog voltál énvelem.
Még megremegtünk minden egyes csóktól,
és ha hozzád értem, véred forrt.
Akkor még a zongorán
mindig vidám nóta szállt,
s a karod közben lágyan átkarolt.

Ma már sohasem szól a zongorám,
hisz nincs, akinek játszanék.
A por belepte már a húrokat,
de ott virrasztom át az éjszakáimat.

Mert zongorámon ott áll még a képed,
ez az egy maradt meg, semmi más.
Milyen boldog voltam én,
mikor ezt adtad nekem,
és ez lett mégis a végzetem.


Minden asszony életében jön egy pillanat,
és úgy szeretne olyat tenni, amit nem szabad.
A férjében mindenáron csak hibát keres,
Ha jön egy másik, aki szebben súgja, hogy szeress!
Ismeretlen vágyak fénye táncol a szemén,
S a lelkében harcot vív a bűn és az erény.
Minden asszony életében jön egy pillanat,
De boldog ő csak akkor lesz, ha mégis hű marad!
Minden asszony életében jön egy pillanat,
és úgy szeretne olyat tenni, amit nem szabad.
A férjében mindenáron csak hibát keres,
Ha jön egy másik, aki szebben súgja, hogy szeress!
Ismeretlen vágyak fénye táncol a szemén,
S a lelkében harcot vív a bűn és az erény.
Minden asszony életében jön egy pillanat,
De boldog ő csak akkor lesz, ha mégis hű marad!
Minden asszony életében jön egy pillanat,
és úgy szeretne…

Szövegíró: Szécsén Mihály
Zeneszerző: Radó József

Nagyságos asszonyom, ön boldog nem lehet,
Ön minden reggel egy-egy álmot eltemet.
Fölényes jókedvvel hiába néz reám,
tudom, hogy könnyet ejt ön minden éjszakán.

Nagyságos asszonyom, ön új kalandra vár,
szemében ott ragyog egy régi, boldog nyár.
/:Lehet, hogy gazdag Ön, lehet, hogy gondtalan,
Nagyságos asszonyom, Ön mégis boldogtalan.:/