A zene, az éneklés szeretetét családi örökségként kapta. Bankigazgató édesapja értő zenebarát volt, édesanyja, Tilly Herzog pedig a Zeneakadémián tanult énekelni. Ő fedezte fel a kislány tehetségét, feladta saját karrierjét, hogy lánya pályáját segíthesse.

Alig tizenegy éves volt, amikor először fellépett a Pesti Vigadóban. Ebben az évben az Operaházban is bemutatkozott, Jacques Offenbach Hoffmann meséiben Olympiát énekelte. Tizenöt évesen a Magyar Színázban a Párizsi kirakat című darab főszereplője volt, amit Az utolsó Verebélyi lány című Ábrahám Pál-operett követte. A zeneszerző, Eggerth inspirációjára, új koloratúrszoprán számokkal egészítette ki a darabot. A budapesti sikersorozatot Zerkovitz Béla Aranyvonat című darabja zárta.

Kálmán Imre húga, akivel egy budapesti előadás után ismerkedtek össze, bemutatta Bécsben dolgozó testvérének. Kálmán Eggerth Mártának adta – a második szereposztásban – A montmartre-i ibolya főszerepét a bécsi Johann Strauss Színházban. Már a nyolcadik előadás után előlépett az első szereposztásba. Az előadást meghívták a hamburgi Volksoperbe is, így Eggerth Németországban is hírnévre tett szert. Hamburgban, a A denevérben vendégszerepet is vállalt.

1927-ben filmszerepet kapott Berlinben, ezzel elindult nemzetközi filmes karrierje. Richard Eichberg filmrendező hívására Londonban forgatott, majd a berlini UFA filmgyárhoz szerződött.

A magyar filmművészetben azzal tett szert hírnévre, hogy Jávor Pál oldalán 1929-ben, az első magyar hangosfilmben (Csak egy kislány van a világon) – mindketten ekkor debütáltak – játszott főszerepet. A film eredetileg némafilmnek készült, ami látszik is a színészi játékon.[1]

Itthon csak ezt az egy filmet forgatta, később 1930 és 1936 között negyven film sztárja volt. A magyar filmben még barna hajjal, később szőkén szerepelt. Többek között a Csárdáskirálynő, a Hawai rózsája és a Pacsirta főszerepeit játszotta, énekelte. Több film külföldi változatában is szerepet kapott, így lehetősége nyílott angolul, franciául és olaszul is szerepelni.

Filmekben azzal a feltétellel vállalt szerepet, ha az adott filmben elénekelhet egy magyar dalt.

„A filmszerződéseimben benne volt, hogy minden filmbe kell egy magyar dal. Erre soha nem kaptam Magyarországról egy… köszönetről ne beszéljünk, de egy megjegyzést, egy kis elismerést sem. Soha nem kaptam. Azért énekeltem, mert a szívemből jött” – nyilatkozta 2006-ban.
Házassága és kivándorlása

1934-ben, a Mein Herz ruft nach dir (A szívem érted dobog) című film forgatásán ismerkedett meg a kor ünnepelt operaénekes sztárjával, a lengyel Jan Kiepurával.[2]

Részlet, folytatás:
http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=F%C3%A1jl:Eggerth_M%C3%A1rta_csal%C3%A1dj%C3%A1val_II.JPG&filetimestamp=20100716205906&


Beírta: Molnár Magdolna