Közzétette: Zsuzsi Nosztalgia, dátum: 2012.05.24.

A GYONYORU, MELEG HANGU VADAS ZSUZSA ENEKEL. A SAJAT FOTOIM LATHATOAK A VIDEON. ELSOSORBAN SZERETEM FENYKEPEZNI A ZOLD BUDAPESTET. ZSOLDOS LASZLO - SZENES IVAN DALAT AKOS STEFITOL LEHET GYAKRABBAN HALLANI. NEKEM IS MEG VAN MAJD FELTESZEM ALKALOM ADTAN.
(Bp., 1926. márc. 6.-- ): színésznő, énekesnő. 1999. julius 1-en hosszantarto betegseg utan sajnos elhunyt. Lakner Artúr gyermekszínházában játszott. Első szerződése a New York Kávéházhoz kötötte. 1947-ben a Művész Színház, 1948-ban a Royal Revü Varieté, 1950-ben a Népvarieté, 1951-től 1954-ig a Vidám Színpad tagja, közben 1952-ben játszott a Fővárosi Vígszínházban és a Medgyaszay Színházban is. 1959-ben a Kamara Varieté, az Artista Varieté, 1960-tól megszűnéséig a Tarka Színpadon szerepelt. Föllépett a Városi Színházban, a Zak-n önálló estjeivel, s vidéken is. Előadásmódját nagy drámai erő jellemezte, bársonyos meleg hang, kifejező színészi módszerei kiemelték a szokványos dizőz kategóriából. 1962-től tizennyolc évig külföldön szerepelt (egész Európában és az USA-ban). F.Sz. Märy (Halász R.: Házasság hármasban); Tánya (Miljutyin: Szibériai rapszódia); A színésznő (Rácz Gy.: Játsszunk valami mást!).

Pest felé szökik a nyár,
Vén Budát elhagyta már.
Állunk a hídon, cigarettámat szívom.

Hajt a szél Buda felől,
Jöjj, siess az ősz elől.
Szíved én most emlékezni hívom…

Pest felől futott a nyár,
Vén Budát elérte már,
Szemben a Várral felém jöttél a nyárral.

Ifjú arc, öreg falak,
Ez a kép bennem maradt.
Az a perc örökké elkísér.

Mondd, mért bujkál könny most a szemeden?
Lásd, nem múlott el ez a szerelem.
Az ősznek felettünk nincs hatalma,

Jöjj, hisz akarom, rajta, rajta!
Jöjj, ez a csók az enyém, köszönöm!

Pest felé szökik a nyár,
Majd velünk hazatalál.
Járunk a hídon, cigarettámat szívom.

Hajt a szél Buda felől,
És a rút hideg elől,
Gyere még közelebb én hozzám.

A boldogsághoz nincs különvonat,
Mi is éltünk át viharokat.
Okoztam sok bánatot neked,
A kedvemért most elfeledheted.

És volt, amikor azt hittem, szívem.
Hogy nem térsz vissza hozzám sohasem.
Okoztál sok bánatot nekem,
De a kedvedért én is elfeledhetem…