Zeneszerző: Menyhárt János
Szövegíró: Miklós Tibor

Tudtam, hogy el fogsz hagyni, mégis nagyon fáj.
És mégis minden szomorú, mióta nem vagy már.

Éreztem néha én, ha az éj leszállt.
Kezed kezemhez ér, de a lelked messze jár,
Mert az élettől félsz, és csak álmokban élsz.
Próbáltam szólni, de nem volt erőm.
S látod, elmúlt egy év, és hívlak hogy jöjj!
Nézz rám!

Csak a szerelem segít, hogy visszatérj!
Csak a szerelemben bízz, mely bennem él!
A szerelem és semmi más, mi fölemel a mélyből.
Csak a szerelem a vigasz mindenért!
Csak a szerelem ad mindig új reményt!
A szerelem a folytatás, és ne mond azt, hogy késő már!

Csodára vártam én annyi éven át,
És téged közben utolért egy érzés, hogy nincs tovább.

Követted álmod útját, hogy a fényben járj,
Nem tudtál bízni bennem, és a magány most körbe zár.
Sötét árnyak közt élsz, és a szíved nehéz.
Érted kiáltok, hisz nem késő még,
Hogy rájöjj, hogy érezd, a szívem tiéd!
Nézz rám!

Csak a szerelem segít, hogy visszatérj!
Csak a szerelemben bízz, mely bennem él!
A szerelem és semmi más, mi fölemel a mélyből.
Csak a szerelem a vigasz mindenért!
Csak a szerelem ad mindig új reményt!
A szerelem a folytatás, és ne mond azt, hogy késő!
Mért menekülsz? Időnk lejár.
Bíznod kell, bennem, hogy hozzám találj.
Bármi is volt, nem számít már.
Többé már nem kell, hogy álmokra várj!

Csak a szerelem segít, hogy visszatérj!
Csak a szerelemben bízz, mely bennem él!
A szerelem és semmi más, mi fölemel a mélyből.
Csak a szerelem a vigasz mindenért!
Csak a szerelem ad mindig új reményt!
A szerelem a folytatás, és ne mond azt, hogy késő!
Csak légy velem úgy, ahogy rég, nem kérek mást.
Csak úgy ölelj, érzem, a szerelem elhoz hozzám!

Csak a szerelem segít, hogy visszatérj!
Csak a szerelemben bízz, mely bennem él!
A szerelem és semmi más, mi fölemel a mélyből.
Csak a szerelem a vigasz mindenért!
Csak a szerelem ad mindig új reményt!
A szerelem a folytatás, és ne mond azt, hogy késő már!
Jöjj vissza már...mmm
Jöjj vissza hát...