ScienLaci 2011.11.27.

Szövegíró: Békeffi István
Zeneszerző: Lajtai Lajos

Van egy édes kis zug Budán,
Oda szerelemes jár csupán.
A nagy fák alatt kis padok,
S úgy ragyognak a csillagok.
A kis nyári szerelmeket,
Elfeledni sosem lehet.
Volt egy kislány, faluról jött fel ide,
És százan suttogják, ezt a fülibe.

Legyen a Horváth kertben, Budán,
Szombaton este fél nyolc után.
Kiszól a színkörből a zene,
Ragyog az édes két szép szeme.
Legyen a Horváth-kertben, Budán,
Szombaton este fél nyolc után.
Mikor az első csillag kigyúl,
Kicsike babám hozzám simul.

Beszegődtem ma kéthete,
Pesztrának szép az élete.
Tologat egy gyerekkocsit,
S jobbra-balra kacsint kicsit.
Van egy édes csinos babám,
Csillag van a piros nyakán,
Ha látom őt, már rögtön dalol a szív.
Szombatra kap kimenőt, s ide hív.

Legyen a Horváth kertben, Budán,
Szombaton este fél nyolc után.
Kiszól a színkörből a zene,
Ragyog az édes két szép szeme.
Legyen a Horváth-kertben, Budán,
Szombaton este fél nyolc után.
Mikor az első csillag kigyúl,
Kicsike babám hozzám simul.

Ott, ahol most a hinta száll,
Dérynének a szobra állt.
Volt egy nagy-nagy öreg faház,
S körülötte kis kocsma száz.
Fejbe szállt a könnyű ital,
S innen indult a nyári dal,
Míg Pestre vitt hajnalban az alagút,
Másnapra mindenki így kért randevút.

Legyen a Horváth kertben, Budán,
Szombaton este fél nyolc után.
Kiszól a színkörből a zene,
Ragyog az édes két szép szeme.
Legyen a Horváth-kertben, Budán,
Szombaton este fél nyolc után.
Mikor az első csillag kigyúl,
Kicsike babám hozzám simul.

Szövegíró: Szentirmai Ákos

Bölcset is megvakít a szerelem,
Mért lenne más egy nő
Engem sem került el még sohasem
Nagy volt, a vonzerő

Ilyenkor nem volt végre unalom
Év futott év után
Gyönyörű szép volt, mért tagadnám
S ha így van, minek sajnálnám?

Refr.:
Hiszen a nőkön nem fog az idő
Mondhatnak bármit, a nő az mindig nő
Csillogni úgy tud mint drágakő
A csókra mindig rávehető
Mert csak a nőkön nem fog az idő
Bezzeg a férfin észrevehető
Nincs módja rá, hogy titkolja ő
Próbálhat bármit, attól még nem nő.

Hamis egy nő amíg csak eleven
Mért lenne más, így jó
Nem fog ez változni már sohasem
Mire is volna jó?

Régóta ismerem már magamat
Nem vagyok én se más
Vágyom a szépre, régi szokás
Szeretek élni mert csodás!

Refr.:
Hiszen a nőkön nem fog az idő
Mondhatnak bármit, a nő az mindig nő
Csillogni úgy tud mint drágakő
A csókra mindig rávehető
Mert csak a nőkön nem fog az idő
Bezzeg a férfin észrevehető
Nincs módja rá, hogy titkolja ő
Próbálhat bármit, attól még nem nő.

Mert csak a nőkön nem fog az idő!