Rózsaszál 2013. szept. 24.

Ki nem volt szomorú, Álltam a hídon, Ne sírj kislány, Hova tűnik el a csillag.

Szövegíró: Gábor S. Pál
Zeneszerző: Szenes Iván

Ki nem volt szomorú,
úgy szívből igazán,
nem tudja mi a boldogság.
Kit bánat alig ért,
ki rosszat alig élt,
jó sorsát az olyan,
mért venné komolyan.
Én voltam odalenn
és voltam odafenn
és céloztam a kék eget.
És voltam elesett,
én éppúgy mint a többiek.

A gyűlölt napokat,
a kétségbeesést
nem lehet felejteni.
Az emlékeidet
magaddal cipeled,
ha meg is tudtál bocsájtani.
Ki volt már szomorú,
úgy szívből igazán
és átvészelte bánatát.
Az hangosan köszön,
ha szembe jön a boldogság.

Nézem a labdázgató kisgyerekeket,
a kisbabát aki épp az anyjára nevet,
a sorsot megbeszélő nagy öregeket.
S örülök, hogy béke van.
Hallom a presszóból kiáramló zenét.
Lesem a fiatalok hangos énekét,
A várost kápráztató élet ütemét,
S örülök, hogy béke van.

Ki ne volt soha még,
úgy szívből szomorú,
nem tudja mi a boldogság.
Kit bánat sosem ért,
ki rosszat alig élt,
jó sorsát az olyan,
miért venné komolyan.
Én voltam odalent
és voltam odafent
és céloztam a kék eget.
És voltam elesett,
én éppúgy mint a többiek.

A gyűlölt napokat,
a kétségbeesést
nem lehet felejteni.
Az emlékeidet
magaddal cipeled,
ha meg is tudtál bocsájtani.
Ki volt már szomorú,
úgy szívből igazán
és átvészelte bánatát.
Az hangosan köszön,
ha szembe jön a boldogság.

Szerzők: Horváth Jenő - Szenes Iván

Még Rólad beszél egy összegyűrt levél,
Mit foltossá áztatott a sűrű sírás.
Mért múlik el minden szép a szerelemben?
Mért jön holnap már az én helyembe más?

Álltam a hídon, és a Te fényképed néztem.
Lágy hullámok kergetőztek a Dunán.
Fél óra se múlt, mióta elváltam Tőled,
Virágodtól illatos még a szobám.

A hídon mellettem elsuhantak a párok,
S a régi fényképen még nevettél felém.
Zavaros színű emlékek rátörtek a szívemre
És a mások boldogságát irigyeltem én.

Miközben álltam a hídon, valami fellázadt bennem,
És a képed elengedte a kezem.
Hullott lefelé, és én csak kábultan néztem,
Hogy elviszi a víz, örökre elviszi a víz a vén Dunán.
Elindult egy könny a kép után.

Szövegíró: Szenes Andor
Zeneszerző: Dr. Sándor Jenő

Tudja meg édes: mire kezéhez jut majd e bús levél
Akkor már engem repít az expressz, repít úgy mint a szél.
Csendesen lágyan ringatja vágyam, ringatja a gyorsvonat
Hiába átkoz ! Nem megy egy lányhoz kötni a sorsomat.

Ne sírj kislány minden május tovaszáll
Ami elmúlt nem jön vissza soha már
Hogyha halkan jön az alkony ne várj rám a Duna parton
Kicsi lány, csacsi kis lány !
Ne sírj kislány, felejtsd el a nevemet
Nézd az öreg Citadella kinevet
Lesz majd más ki szeret téged, hidd el kislány ez az élet:
Rohanó, suhanó szó.

Szövegíró: Szenes Iván
Zeneszerző: Koncz Tibor

Hová tűnik el a csillag
A nyár végi égről?
Hová tűnik el az élet
Az ember szívéből?

Hát letértél az útról,
Hűtlen barát.
Nem jössz tovább.