agyöngyvirág 2009.11.10.

Archív 78 RPM magyarnóta felvételek 1940 -től Digital transfer, noise cleaning and mixed, at Audio Design Studio home sound recording studio 2005.

László Imre, a két világháború közötti időszak népszerű nóta énekese. 1896-ban "Csongrádon született. Színi tanulmányait Rákosi Szidi iskolájában végezte, miközben Dr. László Gézánál tanult énekelni. Ezt követően három évig a pécsi színházban bonvivánszerepeket alakított, majd rövidebb ideig Békéscsabán és Makón működött. Utána néhány évre búcsút vett a színpadtól és Csongrádon a Közművelődést Egyesület igazgatója lett. Innen került a Royal Orfeumhoz, ahol főként kuplékat adott elő. Magyar nótákat 1926ban kezdett hivatásszerűen énekelni és csakhamar egyik kedvence lett a rádióhallgatóknak és a nótát szerető közönségnek. Akkoriban írta első nótáit is. A "Száz szál piros rózsát" kezdetű legismertebb nótája 1928-ban jelent meg és László Imre néhány év leforgása alatt, mint szerző is az élvonalba került. Több alkalommal volt szerzői estje a Vigadóban és a Zeneakadémián. Közben a hanglemezgyárak is rendszeresen foglalkoztatták. Sok régi nóta az ő előadásában és hanglemezfelvételei nyomán lett népszerű. László Imre a felszabadulás után is fáradhatatlanul járta az országot és mindenütt fellépett, ahol csak tehette. Szinte életének utolsó percéig nem szakadt el a nóta-kedvelő közönségtől. 1975. január 1-én váratlanul hunyt el Budapesten.

Szövegíró: Sallay Mihály

Jégvirágos hideg tél volt, mikor megismertelek!
Rózsa sem volt, nóta sem szólt, mégis megszerettelek!
Nem tavasszal jöttél hozzám, a lelkembe mégis májust hoztál!
Melletted oly szép az élet, áldjon meg az Isten téged,
Maradj az én rózsám!

Akácfavirágos nyár volt, mikor elvesztettelek!
Ölelkezve, csókolózva más karjában leltelek!
/:Elátkoznom kéne téged, de én inkább megbocsájtok néked...
Büszkeségem sutba vágom, gyere vissza rosszaságom,
Meghalok teérted.:/