Megasztár 5 2010.10.22.

Szerző: Kökény Attila

Rád gondolok és a sírás fojtogat
Ha behunyom szemem, még látom arcodat
Hallom a hangod, s érzem az illatod
Mintha még mindig itt lennél, a rabod vagyok
Az emlékek még mindig magukhoz láncolnak
Fogva tartanak, s a múlthoz kötnek
Próbálok szabadulni, s eltépni a kötelet
És feledni, hogy mennyire szerettelek
Feledni, hogy a sebek még sajogva égnek
S hogy nélküled végtelenül üresek a nappalok, s az éjek
Mert feledni téged, hogy tudlak én
Rád gondolok és a sírás fojtogat
Szeretném újra simogatni az arcodat
Szeretném újra fogni a két kezed
Mintha még mindig itt lennél, a rabod vagyok
Az emlékek még mindig magukhoz láncolnak
Fogva tartanak, s a múlthoz kötnek
Próbálok szabadulni, s eltépni a kötelet
És feledni, hogy mennyire szerettelek
Feledni, hogy a sebek még sajogva égnek
S hogy nélküled végtelenül üresek a nappalok, s az éjek
Mert feledni téged, hogy tudlak én
Már nem kellene sírni, de erősebb a fájdalom
És felemészt a bánatom, reménykedve alszom el
Hogy jobb lesz majd a holnapom
De ez csak álom nem valóság
Mert nekem nem jutott már más
Csak a fájdalom és a bús magány
Ez lett a végzetem nekem
Már nem kellene sírni, de erősebb a fájdalom
És felemészt a bánatom, reménykedve alszom el
Hogy jobb lesz majd a holnapom
De ez csak álom nem valóság
Mert nekem nem jutott már más
Csak a fájdalom és a bús magány
Ez lett a végzetem nekem
Próbálok szabadulni, s eltépni a kötelet
És feledni, hogy mennyire szerettelek
Feledni, hogy a sebek még sajogva égnek
S hogy nélküled végtelenül üresek a nappalok, s az éjek
Mert feledni téged, hogy tudlak én
Már nem kellene sírni, de erősebb a fájdalom
És felemészt a bánatom, reménykedve alszom el
Hogy jobb lesz majd a holnapom
De ez csak álom nem valóság
Mert nekem nem jutott már más
Csak a fájdalom és a bús magány
Ez lett a végzetem nekem
Már nem kellene sírni, de erősebb a fájdalom
És felemészt a bánatom, reménykedve alszom el
Hogy jobb lesz majd a holnapom
De ez csak álom nem valóság
Mert nekem nem jutott már más
Csak a fájdalom és a bús magány
Ez lett a végzetem nekem
Már nem kellene sírni, de erősebb a fájdalom
És felemészt a bánatom