Janus091 töltötte fel ezen a napon: 2009.03.20.

Kazal László (Budapest, 1911. február 27. Budapest, 1983. május 10.) magyar színész, érdemes művész, énekes, dalszerző, komikus és konferanszié volt.
A Vidám Színpadnál dolgozva ismerkedett meg későbbi feleségével, Balogh Erzsi komikával. Lányuk Kazal Kinga.

Egyszer régen egy százlábú kóborolt a kert alatt
100 lábnyomot hagyott hátra, amerre csak elhaladt
Mert a százlábúnak kerek 100 lába van átlagba,
jobbra 50, balra pedig ami 100-ból hátra van.
Ment, mendegélt a 100 lábú, ám az egyik bal lába
beakadt egy ici-pici csipkebokor aljába.
Apró tövis, szúr is döf is, a kis lábát elvágta,
így 99-re lett már a 100-as felváltva.
Nem segített szegényen sem olyen sem emilyen szer,
de hát azért eltotyoghat még 99-el.
Ám de másnap kora reggel rálépett egy darázsra,
s mert jobb lábát vitte le a nyulánk fulánk marása.
így hát két lába van oda, persze így se sánta még,
ehhez így is maradt éppen 98 hátralék.
Azonban úgy fél 10 tájba felbukott egy kavicsba,
hogy a számarányt így egyel egy kissé megjavítsa.
Ismét egyik balik lába tört ki éppen bokába,
s mostmár nem volt csak 97 ép láb birtokába.
Persze azért maradt elég láb amelyre ráállhat,
és a mi fogalmunk szerint nem számíthat sántának.
Ám 11 órakor rázúdult most egy jégverés,
most egy jobbik lába tört ki, hogy ne essék tévedés.
Persze így is maradt azért még elég a raktárban,
nem számíthat sántának kin még 96 láb van.
De mikor a toronyóra elütötte a delet,
megcsúszott és hasraesett, egy bal lába odalett.
De még így is egész biztos tudomásom van róla,
bár csak 95 maradt, mégse szorult mankóra.
Mégis 37 perc múlva csak úgy kutya futtába,
30 jobb lábbal lépett egy cigaretta csutkára.
Nagy sistergés hamu, korom, ez lett volna rémes kép,
ha a csikket nem taposták volna el már réges-rég.
Így maradt a 95, de sajnos nem sokáig,
mert egy szúnyog lecsipkedett egy jobb lábat bokáig.
94 maradt tehát, vagy tán nem jól emlékszem,
ismétlésül szaladjunk át mégegyszer az egészen:
csipkebokor, darázs, parázs, kavics és a jégverés
hasraesés falánk szúnyog, nincs itt semmi tévedés.
Stimmel, mindegy gyerünk tovább had rágjam csak át magam,
tizenegy múlt s kilencvennégy lábacska még hátravan.
Hát csak úgy ment mendegélt, de megbotlik a szalmába,
És kitörik szegénykének megint csak egy bal lába.
Így 93 maradt, azaz várjuk tartsunk sort,
mert az egyik törött lába közben ismét összefort.
Kilencnvennégy az állomány mint az előbb, ám de nézd,
a szegény kis százlábúra leskelődő szörnyű vészt.
Egy lánctalpú vontató jön, ó ha ez rá taposna,
széjellmálna szegény pára vékonyra és laposra.
Itt is van má, hunydbe szemed, kinyithatod ne, még ne,
épp a két talp közé került, megmenekült szegényke.
Ám de lássuk a lényeget, sok részlet nem érdekes,
néhány lába úgy tört ki, hogy csak számolni érdemes:
93, 92, 91, hőőh 90, 89, 88, 87, 86,
Nyolcvanötnél a százlábú már egy kissé bicegett,
ezért egy kis galyacskából néhány szálkát kiszedett.
így került egy nyaláb faláb a töröttek helyére,
menjünk vissza hát a mese leges legelejére.
De mert félek, hogy Önök tovább nem fognak ráérni,
megkérdezem önöket hogy ki szeretne rálépni.
Ön szeretne? Ön is? Jólvan akkor rajta tegye meg,
Elpusztult a rusnya féreg, hogy a fene egye meg!