Zeneszerző: Polgár Tibor
Szövegíró: Nadányi Zoltán

Nincs vége még, bárhogy tagadd.
Rabom vagy még, add meg magad!
Bilincsnek rád egy szó elég.
Hisz jól tudod, nincs vége még.

Az utak akkor mind hozzád futottak,
A gyalogutak, kerti utak, utcák.
Az országutak valahányan voltak
Hozzád siettek, hozzád bandukoltak.

Nincs vége még, nincs vége még,
Az a csók még vérünkben ég.
A szád a másé nem lehet,
Némán is engem emleget.

Nincs vége még, bárhogy tagadd.
Rabom vagy még, add meg magad!
Bilincsnek rád egy szó elég.
Hisz jól tudod, nincs vége még.

Zeneszerző: Hegedüs Tamás
Szövegíró: Gém Dénes György

Szememre nem jön az álom,
Rám borul az éji csend,
Vajon hol jár most a párom,
Aki oly messze ment.

Hangos, víg muzsika tör rám
A nyitott ablakon át,
Nem tudok vígat dalolni,
Csak a szívem dalát.

Az én szerelmem messze idegenbe jár,
Több nap míg lapja ideér,
Könnyesen olvasom amit ír a lapon,
"Nem sokára otthon leszek én".

A búcsú csókját őrzi még most is a szám,
Amikor érte száll imám.
Tél ne légy túl hideg,
Nyár ne légy túl meleg,
S jól vigyázz én Istenemre már.

Zubbonyára titkon amikor útra kelt
Egy ezüst fénylő szívet tűztem én,
Megkérném a postát fogadja tőlem el,
S az igazit is hozzá küldeném.

Amíg szerelmem messze idegenbe jár,
Én ünnepnapról álmodom,
Arany napfény ragyog, millió szív dobog,
S várok rá a pályaudvaron.

Zeneszerző: Fényes Szabolcs
Szövegíró: Mihály István

Mindig az a perc a legszebb perc,
Mit meg nem ád az élet,
Az a legszebb csók,
Mit el nem csókolunk.
Mindig az az álom volt a szép,
Mely gyorsan semmivé lett,
Amit soha többé meg nem álmodunk.

Ma a csókra még csak várunk,
Menekülhetsz tőlem még,
S megmarad a forró vágyunk,
Mint egy szép emlék.
Mindig az a legszebb perc,
Mit meg nem ád az élet,
Az a legszebb csók,
Mit el nem csókolunk.

Hiába futsz előlem,
A szíved bárhogy fél,
Szemed titokban tőlem
Szerelmes választ kér.
A szívem adnám én is,
Egyetlen csókodért.
Miért szenvedünk hát mégis?
Én jól tudom, hogy mért.

Mindig az a perc a legszebb perc,
Mit meg nem ád az élet,
Az a legszebb csók,
Mit el nem csókolunk.
Mindig az az álom volt a szép,
Mely gyorsan semmivé lett,
Amit soha többé meg nem álmodunk.

Ma a csókra még csak várunk,
Menekülhetsz tőlem még,
S megmarad a forró vágyunk,
Mint egy szép emlék.
Mindig az a legszebb perc,
Mit meg nem ád az élet,
Az a legszebb csók,
Mit el nem csókolunk.

Tudom, hogy egy sort írnék
Akárhová jönnél,
Ha tőled bármit kérnék,
Te mindent megtennél.
Egy jó szavad, ha hívna,
Én is veled mennék.
Mert így van ez megírva
A sors könyvében rég.

Zeneszerző: Fényes Szabolcs
Szövegíró: Mihály István

Közeleg az éjfél a szerelmes éjfél, lágyan
Vigye el e tangó Tefeléd, a forró vágyam
Ez a buja ritmus, hozzon ide téged hozzám
Tudom úgyis rég vársz már én rám!

Száz vágy, muzsikál most az éjben
Szívem sír e zenében,
Ez dal csupa ölelés,
Csupa csók, csupa remegés

Száz vágy, szava hív te is érzed
Ez a perc ez a végzet
Ez az éj, hogyha tova száll,
Ilyen éj nem lesz soha már!

Kár elfutni gyáván
Tagadni azt, hogy szeretünk
Hisz úgyis elárul,
Az a bolond szívünk...

Száz vágy muzsikál most az éjben
Szívem sír e zenében
Ez a dal üzen mi felénk,
Hogy az éj a miénk!