violkakiss 2013. ápr. 19.

Saját szerkesztés.....énekel Farkas András előadóművész

Farkas András, a korondi világjáró 1953. március 26-án született Korondon. Édesapja Farkas Gáspár kovácsmester, akinek régi kovácsműhelye a székelyudvarhelyi múzeum udvarán található. Édesanyja Vinczeffy Irén fodrásznő, a nagyközség érdekes színfoltja volt, aki borbélyüzletében nem ritkán a vendégeknek cimbalmon játszott és saját dalait énekelte. A mindig vidám, pirospozsgás asszonyt a faluban Piroskának becézték és a mestersége után csak Borbély Pirike néven ismerték.

Farkas András zenei tehetségét édesanyjától örökölte. 13 évesen került a marosvásárhelyi zeneiskolába. Először vadászkürtös volt, majd zongorázni és énekelni tanult. 1975-ben a marosvásárhelyi filharmónia énekese lett. Emellett zeneszerzőként, népdal-, sláger- és nótaénekesként gyakori szereplője volt a Román Rádió és Televízió magyar nyelvű adásainak.

Egyszerre több műfajban is foglalkoztatták, amikor 1982-ben Ausztriába disszidált, ahol egy évet töltött „lágerben". Itt az Oszták Rádió (ORF) felkérésére megzenésítette a Bécsben élő jeles költő, Monoszlóy Dezső verseit, melyet a Szabad Európa Rádió is átvett. Ebből a tiszteletdíjból járta be először nyugat Európát.

1983 nyarán vándorolt ki Kanadába, Vancouverbe, ahol öt hónapos intenzív nyelviskola segítette az angol nyelv elsajátításában. Ez alatt többször fellépett a Magyar Házban, a katolikus és református egyház rendezvényein.

Alig töltött el egy évet Vancouverben, amikor elindult turnézni Kanada és Amerika-szerte. Először formális műsorokat adott, ahol nagy sikerrel állította egymás mellé a különböző műfajokat, majd ezt szombat--vasárnap átváltotta hajnalig tartó táncestékre, ahol egymaga szórakoztatta a magyarul mulatozó öt-hatszáz főnyi közönséget. Ebben verhetetlen volt. Ausztráliában már egy évvel korábban lefoglalták egy-egy szilveszteri mulatságra.

Miután 1987-ben kanadai állampolgárságot kapott, a román állampolgárságáról lemondott, és elindult világjáró útjára. Azóta 114 országban fordult meg, misszionáriusi lelkülettel erős vágy hajtotta, hogy hírül vigye a világnak az akkori tragikus sorsú Erdély bánatát. Énekelte népdalait, nótáit, hirdetvén a székelység és egész Erdély erejét. Hát ez bizony azzal is járt, hogy több mint tíz évig nem aludt a saját ágyában. De mindenért kárpótolta a tény, hogy sok elfelejtett magyarnak és magyarul elfelejtettnek boldog órákat szerzett, sikerült visszaadnia a magyarságtudatukat Észak- és Dél-Amerikában, Új-Zélandon vagy Ausztrália-szerte.

Másutt egyetemeken, házaknál koncertezett, vegyes anyanyelvű közönségnek Japánban, Taiwanban és Indiában, Puerto Ricóban pedig nagy sikert aratott, amikor spanyolul énekelte a magyar cigánynótákat. Közel egy tucat nyelven énekel, hét nyelven elboldogul a világban, és kanadaiként tényleg világpolgár, de elsősorban mindig is a magyarság volt a legfontosabb számára, hiszen egész életében a magyar ügyet szolgálta, és Tahitiben vagy Nepálban is magyarul álmodik.

Amint lehetett, megszerezte a magyar állampolgárságot is, hogy teljes jogú magyar állampolgárként jöhessen haza.