Szövegíró: Fekete György
Zeneszerző: Consuelo Velázquez

Szeretlek én, jöjj vissza hozzám,
Jó volna becézni, csókolni újra a szád,
Úgy hív a nótám,
Nélküled borongós ősz van, és nincs többé nyár.

Elvitted tőlem az álmaimat,
Pedig az élet csak gyertyaláng,
Lassan felőrlöd a vágyaimat,
S mire felébredsz késő lesz már.

Szeretlek én, jöjj vissza hozzám,
Szeretném lázasan csókolni újra a szád,
Úgy sír a nótám,
Nélküled borongós ősz van, és nincs többé nyár.

Elvitted tőlem az álmaimat,
Pedig az élet csak gyertyaláng,
Lassan felőrlöd a vágyaimat,
S mire felébredsz késő lesz már.

Ramona, te gyönyörű, te tünemény,
Ramona, te nap a szerelem egén.
Két mélykék szemedben
a vágy, a fény, a szerelem ég,
ha pillája rebben,
idézi csókok eledelét.

Ramona, te szigorú szívű lidérc,
Ramona, ki sohasem adsz, csak ígérsz.
Te vagy, ki szívem
játszadozva tépi szét,
de mégis, de így is tiéd.

Szövegíró: Erdődy Elek

Ne nézzen úgy rám a gyönyörű szemével.
A szívvel játszani, jaj, nem szabad!
Ne fogjon úgy át a remegő kezével,
A szívnek húrja van, és elszakad!

Az első csókját,
Én el nem feledem,
Itt állok árván,
Halálos betegen,
Mert szeretem.

Ne nézzen ugy rám....

Szövegíró: Kamjonkai István

Ne sírj, anyám, csavargó fiadért,
Édesanyám, a könny nem sokat ér!
Hiába sírt fiad is, mikor hozták a hírt,
Hogy a lány, kibe halálosan szerelmes volt, feledni bírt.

Ne sírj, anyám, a te rossz fiadért,
Édesanyám, a könny nem sokat ér!
Az éjszakát csak egy lány miatt csavargom át,
Fütyörészve, hogy ne lássa más a szívem fájdalmát.]

Szövegíró: Pártos Jenő

Én mindenkiben csalódtam,
Nem sajnált senki.
A szívemrôl, ha daloltam,
Csak néztek rám.

Nem tudtam, hogy a szerelmet
Könnyen kell venni,
És vigaszt sosem kereshet
A szomjas szám.

Örökre el kell temetnem
A boldogságot.
Kit imádattal szerettem,
Rossz volt hozzám.

Én mindenkiben csalódtam,
Nem sajnált senki.
A szívemrôl, ha daloltam,
Csak néztek rám.

Szövegíró: Szabó Kálmán

Álmomban egyszer a szíveddel beszéltem őszintén,
azt súgta: "Légy enyém, csak érted élek én!"
De elszállt az álom, s én hiába várom, hogy jöjj felém,
tudom, hogy nincs remény, megöl a szenvedély.
Én tőled tanultam szeretni, szeretni úgy, igazán.
Én tőled tanultam nevetni,
én imádtalak, én csodáltalak,
de néked mindez már semmi,
kacagsz, ha eszedbe jut.
Te nem tudtál szívből szeretni,
te nem hitted el, hogy boldog leszel.
Én álmomban egyszer a szíveddel beszéltem őszintén,
azt súgta: "Légy enyém,
csak érted élek én!"