Cseh Judit: amikor beszélni kezdtem, már énekeltem is
2008. 09. 05., péntek


Derűs hangjából egy húsz­é­v­es életereje árad, interjú közben dalra fakad, s me­sél kacagva – ő Cseh Judit ma­ros­vásárhelyi nótaénekes, aki da­laiba minden bánatát, örö­mét, titkait beleénekeli. Hang­ját leginkább a Marosvásárhelyi Rá­dióból bakelitlemezekről is­mer­jük, a szerencsésebbek pe­dig nótaestjeiről. Szombaton délben két órától újra hallhatjuk, ugyanis egy negyven perces műsorral a Farkaslaki Szenes Napokon is fellép.


– Azt hiszem az éneklés a gyer­mekkoromra nyúlik vissza, már akkor az volt az álmom, hogy énekes-táncos legyek. Ez utóbbi sajnos nem sikerült, bár volt részem benne egy amerikai turné alkalmával, amikor olyan kis létszámban mehettünk ki, hogy én is kellett táncoljak, pedig már idős voltam. Amikor kezdtem beszélni, már énekeltem, édesanyám mesélte, hogy az utcán rám kellett szóljon, mert ott is dalra fakadtam. Később majd az óvodában, iskolában, munkahelyen is énekeltem. Persze többet akartam, nem ez volt az álmom, de az árvaság beleszólt az életembe.

– A munka mellett énekelt?

– Az iskolában nagy jövőt jó­soltak nekem, de aztán még­sem úgy alakult az életem. A hat­vanas években mindenféle fesz­tiválra, versenyre, amatőr ren­dez­vényre eljutottam, dí­ja­kat nyertem, s így kerültem a Marosvásárhelyi Rádióhoz. A fordulat számomra akkor jött, amikor a hetvenes években Ma­rosvásárhelyen nem volt román hallgatóknak éneklő, s a férjem, a hadsereg fotósa által részt vettünk különféle kulturális eseményeken. Akkor kezdtem román hallgatókat énekelni, amikkel fesztivált is nyertem. Ezután már a rádiónál is tárt karokkal vártak, s ké­ré­sükre összeállítottam egy ma­gyar nótaprogramot. Persze a mai füllel tele van hibákkal, de akkoriban nem volt, aki eligazítson ebben a műfajban. Aztán ma­radtam ennél a műfajnál, de na­gyon szeretem a tiszta népdalt is.

– Úgy hallottam, időközben bejárta a világot is...

– Régen nem jártam külföld­re, de nem is engedtek akkori­ban. A kilencvenes évektől kezd­ve voltam Kanadában, Hol­lan­diában, vagy Magyar­or­szá­gon is.

– S most eljön újra a Far­kas­laki Szenes Napokra.

– Igen, szombaton délután két órától lesz fellépésem, on­nan pedig egyenest Koltóra me­gyek egy másik fellépésre.

– Nótaestjein mondhatni már védjegye a kékes ruha, s a piros csizma.

– Azt hiszem, nem is tudnék a piros csizmám nélkül énekelni. A bokámat össze kell üssem éneklés közben, ez a műfaj valahogy megkívánja, hogy ne csak énekeljek, hanem előadómű­vész­ként álljak ki.

Csáki Emese

http://www.szekelyhon.ro/archivum/offline/cikk/71555/cseh-judit:-amikor-beszelni-kezdtem-mar-enekeltem-is