Szulák Andrea: "Az emberi lélekkel nem lehet gyurmázni"

2015. július 6. 

Kemény munka, áldozat és harc. Miss Sherman nem ígér könnyű éveket a művészeti iskolásoknak aFame – A hírnév ára című musicalben. A szigorú igazgatónőt Szulák Andrea formálja (Nádasi Veronikával váltva) a Budapesti Operettszínház idei utolsó bemutatójában. A színész-énekesnőt a művészeti képzés próbatételéről és a sztárrá válás áráról kérdeztük. INTERJÚ

- Úgy fogalmaztál az előadást beharangozó sajtótájékoztatón, lehetőség számodra szerepelni a Famecímű musicalben. Mit értesz ez alatt?

- Az elmúlt három évben botcsinálta tanár lehettem Az ének iskolája című tévéműsorban, a színházi előadásban pedig végre meg tudom mutatni az ott szerzett tapasztalataimnak az érzelmi oldalát is. Ábrázolhatom, hogy milyen lelki állapotai lehetnek egy olyan pedagógusnak, mint Miss Sherman, aki az egész életét a hivatására tette fel. Feltételezem, a művészeti iskola igazgatója egykor maga is dédelgetett színpadi álmokat, mégis a tanításért áldozta fel az egész karrierjét, sőt, az egyik dalából kiderül, az egész magánéletét is.

     

Szulák Andrea - Fame (fotó: Éder Veronika, forrás: Budapesti Operettszínház)

- Mondjuk úgy, Miss Sherman a kevésbé kedvelt tanár a diákok körében, hiszen azt sulykolja, hogy az elméleti tantárgyak is fontosak, nem engedi, hogy a diákok kizárólag a művészetükkel foglalkozzanak.

- Azért menekül egyfajta merevségbe, hogy biztonságban tudja a gyerekeket, akkor is, ha majd kirepülnek az iskolából.

- Féltés, óvás ez a részéről?

- Igen. Látja ő is a zseni csíráját a diákokban, de nem engedi, hogy a művészpalánták szabadon repkedjenek a világban. Fontosnak tartja, hogy legyen műveltségi alapjuk is. Magam is vallom, egy dolog, ha valaki tehetséges, alázatos, szorgalmas és szívja magába az információkat. Ám hasznos, ha ezek mellett színházba jár, zenét hallgat, sokféle területen műveli magát. Ezek biztonságot adnak.

- A művészi karriernek állandó velejárója a kérdés, hogy kap-e elég feladatot a művész, meg tud-e élni a munkájából.

- Ezért mondtam, fontos az olvasottság, a műveltség és a tájékozottság. Ha valakiből nem lesz sztár, kenyérkereseti lehetőséget tud találni a művészet más területein is. A művészetet én nem csak a színpadon tudom elképzelni, alkotótársnak tartom a súgót, a rendezőt, a rendezőasszisztenst, a díszlet- és jelmeztervezőt, a koreográfust és a zenei korrepetitort is. Csodálatos zenei műveltséggel rendelkező kollégák dolgoznak a Budapesti Operettszínházban is, akiknek a személyiségéből lehet, az a picike plusz hiányzott, hogy kiálljanak a színpadra és magukra irányítsák a figyelmet. Nem sztárok ők, ám nélkülözhetetlen részesei a mi munkánknak. Mindenki számára fontos az elméleti tudás, hogy legyen mibe kapaszkodnia.

- Mit tudsz mondani tapasztalat előadóművészként azoknak a gyerekeknek, akik most készülnek elindulni a pályán, felvételizésen gondolkoznak?

- Soha ne adják fel az álmaikat. És fogalmazzák meg nagyon pontosan, hogy mit szeretnének elérni.

- Mi a véleményed: el lehet dönteni egy kétperces meghallgatás során egy zsűrinek, egy felvételiztető tanári karnak, hogy ki alkalmas a művészi pályára és ki nem? Ezek a döntések akár sorsfordítóak is lehetnek.

       

- Ennyi idő alatt képtelenség felelős döntést hozni. A saját tapasztalataimról tudok beszámolni: nekem a pár perces meghallgatások, az első blikkek alapján csak elkezd bizseregni valami a tarkóm tájékán arról, az adott gyereknek milyenek a képességei, jó helyen van-e. De hogy a munka során elég ütésállónak, szorgalmasnak, alázatosnak, eltökéltnek, szenvedélyesnek bizonyul-e, mind menet közben derül ki.

- Állhat vagy bukhat ezeken is egy karrier?

- Igen. Sok olyan barátom van, aki csillagként indult, és menet közben rájött, annyit kell befektetnie és áldoznia az életéből, idejéből, energiájából, amennyi már nem éri meg számára. Pályaelhagyó vagy pályamódosító lett. Akadnak olyanok is, akik a családot választják a karrier helyett. Mindenesetre azt gondolom, egy fiatal tartozik magának annyival, hogy menjen az álmai után. Vessen be az önmegvalósítás érdekében! Aztán az idő, a helyzetek, a környezet megadják a választ, jól döntött-e vagy sem. Mindig azt szoktam mondani: valamit nem megpróbálni sokkal jobban fáj, mint kudarcot vallani.

-  Vannak, akik azt vallják, egy művészeti iskolában darabjaira kell szedni a diákokat, az iskolai évek arra valók, hogy újra összerakják a személyiségeket a tanárok ízlése szerint.

- Én nem vagyok ennek a híve. Az ember a kertjében kertészkedjen, a konyhájában gyúrja a tésztát. Az emberi lélekkel nem lehet gyurmázni, azt szeretni kell. Megérteni és megölelni, ha rossz pillanata van. Ha el van szállva, nyakon vágni. Ápolni, mint a kis herceg a rózsáját. Szentimentális mondatok ezek, de nagyon mély igazságok vannak benne. Nem hiszek abban, hogy valaki attól lesz jó művész, ha előtte földig aláztak.

- Az Operettszínházban neked van bármilyen mentori, pedagógusi funkciód?

-  Hivatalosan nincsen, de - úgy tapasztalom - szeretnek velem beszélgetni a fiatalok. Talán tudok időnként olyat mondani a fiatalabb kollegáknak, ami segítségükre lehet.

                 

Szabó Dávid, Szulák Andrea - Fame (fotó: Éder Veronika, forrás: Budapesti Operettszínház)

- Ők keresnek meg?

- Általában igen. Tudják, hogy hozzám oda lehet jönni. Időnként, ha valami nagyon feszít belülről, mondok magamtól is egy-egy fél mondatot, tanácsot adok. Ám soha nem engedem meg magamnak azt a luxust, hogy irányítsak bárkit, nem primadonnáskodom. A színház kollektív játék.

- Olyan szakma, ahol egymástól lehet tanulni, ellesni fogásokat a tapasztaltabbaktól.

- Sokszor nem is szükséges ellesni, az együtt dolgozás során ráragad sok minden a másikra.

- A művészeti képzés a darabbeli, amerikai iskolában kicsit erről is szól: együtt tanulnak színészek, táncosok, zenészek. Nálunk mindet külön-külön helyen oktatják. Látod az előbbi módszernek a hasznát?

- Magyarországon is nagy múltú hagyományokra épülő iskolarendszer van. Nem tartom elképzelhetetlennek, hogy szülessen egy olyan intézmény valamikor, ahol összművészeti képzés folyjon. Ám ez ennél nyilván sokkal bonyolultabb kérdés, akár gazdasági, akár technikai értelemben.