Szép kort ért meg, bár még mindig csak 84 éves lenne a gyönyörű orgánumú művész, Sinkovits Imre, a nemzet elismert színésze, a minőségi színjátszás megtestesítője, aki kiváló színészi képességei mellett igaz hitű, nemes szívű, csupa nagybetűvel írandó EMBER is volt.

Zsöllye
„…az én életem a színház. S a hitvallásom: hiszek a színházban, a művészetben, az érzelemben és az emberi értelemben. Én az érzelmekre ható színházat vélem igazán modernnek.” – vallotta ars poeticájában, amihez csakugyan egész életén át hű volt.

Gyönyörű orgánuma a versmondásban is érvényesült, kevés olyan ember akad, aki nála szebben tudna szavalni. (Pl. Petőfi Nemzeti dalát a forradalmi időkben, vállalva politikai meghurcoltatást is.) A szinkronban is remekelt, ő volt Draco hangja a Sárkányszívben, a mesélő a Babe-ben, Anthony Hopkins számára is kölcsönözte hangját a Ha eljön Joe Black című moziban, de a legnépszerűbb Törpapaként volt a Hupikék törpikék című népszerű rajzfilmsorozatban.

Családja Vas megyéből származott, ő azonban már kispesti gyermekként született, 1928. szeptember 21-én. Szülei, Sinkovits Jenő főpincér és Göndöcs Terézia a vendéglátásból keresték kenyerüket, színésszé elsőként ő vált, és saját családjából már mindenki azzá lett.

1951-ben diplomázott, szerződött a Nemzeti Színházhoz, s ugyanabban az esztendőben vette nőül Gombos Katalint, az Ifjúsági Színház ünnepelt naiváját. Hamarosan két gyermekük született: András és Mariann, kik szintén a színészi pályára léptek, öccse pedig Sinkó László néven vált jeles, Kossuth-díjas színészünkké.

http://www.youtube.com/watch?v=oT4CKxZWpeg&feature=player_embedded

S bár pályafutása nem volt mindig épp zökkenőmentes, elismerésül mégis szinte minden állami kitüntetésben részesülhetett. Így lett többszörösen is Jászai Mari díjas színművész (1955, 1962), Kossuth-díjas (1966), Érdemes- és Kiváló a Magyar Örökség-díjasa, a Sík Ferenc-emlékgyűrű birtokosa, 2000-ben pedig az akkor először kiosztott Nemzet Színésze kitüntető címet vehette át elsőként.

Nevéhez olyan legendás filmszerepek fűződnek, mint A tizedes meg a többiek főszerepe, a Két félidő a pokolban, az Egy szerelem három éjszakája, az Isten hozta, őrnagy úr, de Dobó Istvánt is vele azonosítjuk, mióta Az Egri csillagok filmváltozatában a híres egri várkapitányt alakította, és Álmos Vezérként is rá gondolunk a Honfoglalás című film kapcsán.

Szuggesztív ereje színpadon is gyakran érvényesült, ottani legjelentősebbek alakításai közé tartozik Madách Mózesének címszerepe, Kurrah a Csongor és Tündében, Prospero a Viharban vagy épp Bódi Vencel Sütő András Advent a Hargitán című darabjában.

2001. januárjában még élete utolsó estéjén is játszott, a Magyar Színházban Vörösmarty Csongor és Tündéjében. Szemmel láthatóan nem volt jól, légszomjjal küszködött, a színpadig Kozák András vezette, de a közönség ebből mit sem láthatott. Ereje a darab végéig tartott, onnan már csak nehezen jutott el az öltőig, pár órával később pedig már nem élt. Temetését – a hozzá méltó egyszerű, csendes szertartást – a közszolgálati televízió az Óbudai temetőből élő adásban sugározta.

http://www.youtube.com/watch?v=ker2pvVaV0I&feature=player_embedded

http://www.youtube.com/watch?v=8Btn0MAqfW0&feature=player_embedded

Már tizenegy éve, hogy nincs közöttünk, jelentőségét azóta sem múlta felül senki, legendaként továbbra is köztünk él, hisz filmjeit, alakításait rendszeresen láthatjuk a televíziók műsoraként.

2002-ben özvegye, Gombos Kati színművésznő kezdeményezésére az égen a 135 592 00 279 számmal jelölt csillagot Sinkovits Imre csillagként nevezték el. A Sinkovits Csillag név azonban nem csak az International Star Registry cég svájci széfjében őrződik, hanem valamennyiünk szívében is.