Máté Péter minden tekintetben kimagasló egyéniség a hazai zene történetében, ugyan nem tett (nem tehetett) szert akkora hírnévre, mint Bartók, Liszt, vagy Kodály, mégis tehetsége és tudása a1947 február 4-én napvilágot látott egy kisfiú az akkor még félig romos 

Budapesten, hogy a 70-es években, a keleti tömbben minél ismertebbé tegye a magyar könnyűzenét és szólóénekesként példátlan népszerűségre tegyen szert. A zenével való örök barátsága már nagyon fiatalon megköttetett. 6 évesen magántanárral kezdett megismerkedni a zongorával és gitárral, melyek élete végéig leggyakrabban használt melódia-keltői voltak. A fiatal Máté Péter széles skálájú hangját is hamar felismerték, ezért énekelni is elkezdett tanulni. Minden bizonnyal ezen rendkívül széles ívű oktatásnak köszönhető, hogy később amolyan "zenei polihisztor"-rá vált.

A szakma egyre inkább felfigyelt a fiatal tehetségre, így mind több zenész ismerős kezdett foglalkozni vele különböző zeneiskolákban, ahol a klasszikus zene is közelebb került hozzá. Ennek köszönhető későbbi sokoldalúsága, mely annyi kiforrott felvételt eredményezett. Többek között Geszler György zeneszerző foglalkozott vele sokat és a Magyar Rádió Stúdiójába is bejutva (ugye nem kell mondani, hogy akkoriban oda nem sokan jutottak be) Balassa P. Tamás és Bágya András tanította. Ezek a sokrétű tanulmányok a későbbiekben rendkívül nagy előnyére váltak, amikor saját elképzeléseit nem kellett rábíznia több hangtechnikusra, a "maga ura" volt és így maximálisan precíz.
1965-ben leérettségizett és a TAXI vállalatnál egy bizonyos alkalmakkor összeálló együttesben kezdte bontogatni szárnyait. Ezt is az ő rá jellemző sokrétűségével: énekelt, gitározott és zongorázott is már. Ekkoriban jobbára itthon is ismert világslágereket adott elő, ám több esetben is jobban és kitisztultabban adta elő azokat. Emiatt több, akkor már befutott zenei személyiség is felfigyelt rá. Ez tette lehetővé, hogy 1967-ben a Magyar
Rádióban elkészült első felvétele, az Úgy várom jössz-e már és a Mondd már című dalait. Itt nem kisebb magyar zenei "nagyhatalom", mint az Illés együttes kísérte. Ezekkel a dalokkal országszerte ismertté vált, bár a nagy robbanás pár hónappal később történt: Szocsiban ekkor rendezték a keleti tömb legnagyobb zenei fesztiválját: a Nemzetközi Popbeat dalfesztivált. A Néger zongorista című dalával első helyezést ért el és elsöprő sikert aratott azzal, hogy megkapta a legjobb férfi szólista díját is. Ezzel egy csapásra berobbant a magyar zenei élet színpadára s azóta sem tudta semmi és senki letaszítani onnan.
Közben elvégezte a Külkereskedelmi Főiskolát, bár saját bevallása szerint ezt a szakmát nem művelte teljes sikerrel, bár az ő maximalitását ismerve, lehet ez is túlzás.
A sikerrel az élete is megváltozott. Miután megtehette, élt is a szenvedélyekkel, mitöbb halmozta őket. Erős dohányos volt és bizony az alkoholt sem vetette meg annak ellenére, hogy tudta, a szíve nem teljesen egészséges.

Mind duzzadó rajongótábora ezekben az években a Műegyetem Vásárhelyi kollégiumában találkozhatott vele, ahol rendszeresen fellépet saját együttesével. 1968-ban a frenetikus sikerek hatására megalakult a "Máté klub". Amikor az évek már 7-essel kezdődtek, több ezer ember előtt játszott, többek között Dékány Saroltával is, első feleségével.

Budapesten, hogy a 70-es években, a keleti tömbben minél ismertebbé tegye a magyar könnyűzenét és szólóénekesként példátlan népszerűségre tegyen szert. A zenével való örök barátsága már nagyon fiatalon megköttetett. 6 évesen magántanárral kezdett megismerkedni a zongorával és gitárral, melyek élete végéig leggyakrabban használt melódia-keltői voltak. A fiatal Máté Péter széles skálájú hangját is hamar felismerték, ezért énekelni is elkezdett tanulni. Minden bizonnyal ezen rendkívül széles ívű oktatásnak köszönhető, hogy később amolyan "zenei polihisztor"-rá vált.

A szakma egyre inkább felfigyelt a fiatal tehetségre, így mind több zenész ismerős kezdett foglalkozni vele különböző zeneiskolákban, ahol a klasszikus zene is közelebb került hozzá. Ennek köszönhető későbbi sokoldalúsága, mely annyi kiforrott felvételt eredményezett. Többek között Geszler György zeneszerző foglalkozott vele sokat és a Magyar Rádió Stúdiójába is bejutva (ugye nem kell mondani, hogy akkoriban oda nem sokan jutottak be) Balassa P. Tamás és Bágya András tanította. Ezek a sokrétű tanulmányok a későbbiekben rendkívül nagy előnyére váltak, amikor saját elképzeléseit nem kellett rábíznia több hangtechnikusra, a "maga ura" volt és így maximálisan precíz.

1965-ben leérettségizett és a TAXI vállalatnál egy bizonyos alkalmakkor összeálló együttesben kezdte bontogatni szárnyait. Ezt is az ő rá jellemző sokrétűségével: énekelt, gitározott és zongorázott is már. Ekkoriban jobbára itthon is ismert világslágereket adott elő, ám több esetben is jobban és kitisztultabban adta elő azokat. Emiatt több, akkor már befutott zenei személyiség is felfigyelt rá. Ez tette lehetővé, hogy 1967-ben a Magyar
Rádióban elkészült első felvétele, az Úgy várom jössz-e már és a Mondd már című dalait. Itt nem kisebb magyar zenei "nagyhatalom", mint az Illés együttes kísérte. Ezekkel a dalokkal országszerte ismertté vált, bár a nagy robbanás pár hónappal később történt: Szocsiban ekkor rendezték a keleti tömb legnagyobb zenei fesztiválját: a Nemzetközi Popbeat dalfesztivált. A Néger zongorista című dalával első helyezést ért el és elsöprő sikert aratott azzal, hogy megkapta a legjobb férfi szólista díját is. Ezzel egy csapásra berobbant a magyar zenei élet színpadára s azóta sem tudta semmi és senki letaszítani onnan.

Közben elvégezte a Külkereskedelmi Főiskolát, bár saját bevallása szerint ezt a szakmát nem művelte teljes sikerrel, bár az ő maximalitását ismerve, lehet ez is túlzás.
A sikerrel az élete is megváltozott. Miután megtehette, élt is a szenvedélyekkel, mitöbb halmozta őket. Erős dohányos volt és bizony az alkoholt sem vetette meg annak ellenére, hogy tudta, a szíve nem teljesen egészséges.

Az 1967-es siker azonban nem az utolsó siker volt az életében. Talán példátlan sok nemzetközi dalfesztivált díját halmozta fel magyar előadóként. 1973 a Hull az elsárgult levél megnyerte a Made In Hungary-t. 1973-74-ben a drezdai  slágerfesztiválra az Expressz együttessel utazott el és meg is lett az eredménye: elhozták a fődíjat. 1976-ban meghívták az írországi Castlebar Song Contest-re ami akkoriban "szocialista" zenésznek nagy megtiszteltetés volt. Ennél még nagyobb szenzáció volt, hogy Tárd ki karjaidat című dalával 3. lett. 1977 sem múlt el zenei babérok nélkül. A Metronom '77-en második lett az Együttlét című dallal. Mindezek tükrében kijelenthető, hogy az európai zenei életben biztosan nyomot hagyott, hiszen mind-mind rangos nemzetközi megmérettetés volt.

Több pályatársával is jó kapcsolatot ápolt, a későbbiekben emlegetett Égi Trió "tagja" volt, Ihász Gáborral és Szécsi Pállal egyetemben. Ihász Gáborral különösen jó volt a kapcsolata, dalokat is írtak egymásnak. Legszorosabb szakmai kapcsolata S. Nagy Istvánnal alakult ki, ki a magánéletben is jó barát volt, s ki mindvégig a dalai nagy részének szövegírója volt. Hihetetlen precízsége és megszállottsága jó pár haragost is szerzett neki, mind a zenei, mind a magánéletben. Első házasságából nagyon nehezen tudott szabadulni, ez bizonyosan nagyon sok szenvedést okozott neki, amit csak a rajongók hihetetlen szeretete ellensúlyozott, ám az itthoni zenei elnyomás erre is rányomta a bélyegét. Dékány Sarolta bevallása szerint a zenész már szinte semmivel sem törődött, mindig és mindenhol a zenének és a szenvedélyeknek élt. Második házassága jobban sikeredett és két leánygyermek lett a gyümölcse.

Az ő idejében ugyan még nem voltak jellemzők a videoklipek, mégis több videó készült vele. Itt is fel lehet fedezni hihetetlen gátlásosságát és visszahúzódását, melyet magánéletét ismerő személyek rendre emlegetnek. Rendre a zongora, vagy a gitár mögé "bújt". Úgy gondolta, hogy nagydarab, esetenként dagadt benyomást kelt a képernyőn, ezzel mindig küzdeni kellett a felvételek feldolgozásánál.

Keserű élményei a zenéjében fedezhetők fel leginkább. Máté Péter rendkívül széles tudása és tehetsége lehetővé tette, hogy sokrétű, színes zenét alkosson, mégis rendre jellemző volt rá a keserűség és ballada. Ő volt klasszikus értelemben vett zenész. Műsorát saját maga komponálta és játszotta zongorán és gitáron, ő énekelt és a dalok nagy részét ő írta. Ritka az zenei életben az ilyen széles tudású zenész. Éneklése is különleges volt, hiszen szakított az akkoriban oly divatos előadásmóddal, mely rendre egy dalban csak egy-egyféle stílust alkalmazott. Ő vegyíteni tudta a remegő szopránt és a mélabús mély könyörgést is dalaiban. Ezzel és zenéjével megelőzte korát, hiszen tökéletesre csiszolt felvételei a mai napig megállják a helyüket hangzásukkal.

1979-ben végre megkapta a szakma elismerését is, hiszen a Magyar Rádió nívódíjjal jutalmazta munkásságáért. Az 1981-es táncdalfesztiválon elnyerte a legjobb hangszerelés díját is.

Vitathatatlanul legismertebb slágere, az Elmegyek, példátlan sikert ért el. A francia Sylvie Vartan feldolgozása Nicola címmel Franciaországban listavezető és több országban is közismert lett, így tulajdonképpen az egyetlen magyar világslágerré avanzsált 1984-ben. Ebben a dalban is rendkívül erősen érződik a klasszikus zene hatása a vonósokkal és a különböző filharmónikus effektekkel.

Máté Péter hihetetlen kiforrott zenei képzettségét nem csak a slágerlistákon kamatoztatta. Több rock-operához is írt zenét és komponálta: F. m. Krízis (1982), Kaméleon (1984), Jézus Krisztus Szupersztár (1984), amelyben Júdást is énekelte. Kísérőzenét írt a Madách Színház részére A királynő katonái c. Arnold Wesker-darabhoz is. 1984-ben Zoránnal is járta az országot.

A nyolcvanas évek első felére Máté Péter az egyik legnépszerűbb és legelismertebb zenei előadó lett Magyarországon, itthoni mértékben szupersztárrá vált. Nem is kerülhette el a szupersztár-körhintát, mely mindinkább leterhelte gyenge szívét. 1984 szeptember 7-én

Hódmezővásárhelyen a Hódtava étteremben, másnap Mindszenten, a Róna étteremben lépett fel. Ezek voltak utolsó előadásai. Szeptember 9-én, vasárnap,  lakásában szívroham végzett vele. Az egész ország megrendült halálhírére, különösen az Elmegyek sorai végett:

"Hozzám így jött el a halott vasárnap". Egyszerűen fogalmazva ő volt a magyar John Lennon, bár munkásságát és tehetségét látva, sokkal többre vihette volna nála, csak rossz helyre született. Nagyon fiatalon, 37 évesen ment el, emiatt még fájóbb halála, ki tudja hány kellemes és megindító slágerrel lettünk így szegényebbek, arról nem is beszélve, hogy a rendszerváltás után megnyílt nyugati lehetőségeket hogy aknázta volna ki, hiszen angol tudása sem volt utolsó.

A Farkasréti temetőben tízezrek kísérték utolsó útjára, többen zokogva és teljesen összetörve, hiszen zenéje hihetetlen erős hatással volt a közönsége. Több generáció ismeri és szereti szerzeményeit és népszerűsége mindmáig nem kopott, sőt, róla is elmondható, mint a zsenik többségéről: az utókor ismerte el igazán.

Csak a közelmúltban kerül nyilvánosságra, hogy halála előtt egy nappal majd három tucat dalt énekelt fel magnóra.

http://zenevilag.mediatop.hu/content/