Kovács Erzsi - egy élet tele szerelemmel és tragédiával

Végzetes szerelem

A történet több mint hatvan évvel ezelőtt kezdődött. Akkor, amikor a fiatal énekesnő rosszul döntött a szerelem dolgában. Korán férjhez ment Boros Lászlózongoristához, de gyorsan rájött, hogy tévedett: nem voltak boldogok együtt. Beleszeretett a jóképű, szintén fiatal Szűcs Sándorba, az Újpesti Dózsa labdarúgójába. A gond csak az volt, hogy mindketten házasok voltak. Az akkori hatalom pedig nem nézte jó szemmel a sikeres sportoló házasságon kívüli viszonyát. Két lehetősége volt a párnak: vagy szakítanak egymással, vagy Szűcsöt olyan táborba küldik, „ahonnan soha többé a lábát nem teszi ki” – írta később Rejtély című könyvében Kovács Erzsi.

A szerelmesek ennek ellenére nem mondtak le egymásról. Bátor és egyben végzetes tettre határozták el magukat: disszidálni akartak. A hatalom azonban túljárt az eszükön, és csapdába csalta őket, szökés közben elkapták a két fiatalt. Súlyosbított a történteken, hogy a férfi rendőri állományban volt, és a szökést lebonyolító, inkognitóban lévő ÁVH-ügynök kérésére, aki előre megtervezte a lebuktatást, magával vitte fegyverét is. Kovács Erzsit pedig előzőleg arra vették rá, hogy kérjen kölcsön egy autót a szökéshez, persze nem akárkitől. „Mint kiderült, én egy álló órán keresztül könyörögtem egy civil ÁVO-snak, hogy adja kölcsön a kocsiját” – mesélte sok-sok évvel az eset után az énekesnő.

„Ha én veled nem élhetek Erzsi, akkor nekem nem kell az élet”

Kovács Erzsit négy év börtönre ítélték, Szűcs Sándor halálbüntetést kapott. A focista már csak a siralomházban döbbent rá, mi készül ellene, ekkor üzent játékostársainak, hogy segítsenek neki. „Szűcs nem is sejthette, hogy úgy szervezték be, hogy már előre halálra volt ítélve” – emlékezett vissza egy interjúban egykori játékostársa,Grosics Gyula. 

Puskás Ferenc, Szusza Ferenc és Bozsik József próbáltak közbenjárni az érdekében, de már késő volt. Mire eljutottak a megfelelő emberhez, már kimondták, és végrehajtották az ítéletet: „kötél általi halál”. Ez volt az a mondat, amely egy életen át mindennap visszacsengett az énekesnő fülébe. Az érzéstől, amit ennek hallatán a bíróságon átélt, soha nem tudott szabadulni.

„Amikor másodszor is kimondták a kötél általi halált, én elvesztettem a fejemet, odarohantam a bíróhoz, és könyörögtem neki, hogy engedje meg, hogy beszélhessek vele. Kivittek a folyosóra, és könyörögtem, hogy kérjen kegyelmet, de ő nem kért. Azt mondta: hogy ha ezért kivégeznek, akkor végezzenek ki.”

Az énekesnő a börtönben töltött évek alatt többféle álhírt is kapott szerelméről, például hogy munkatáborban látták. Több alkalommal küldött neki valaki üzeneteket is a férfi nevében. Hogy ki volt az, aki ezeket írta, és segíteni vagy kínozni akarta őt ezzel, azóta sem tudni. Kovács Erzsi éveken át reménykedett, hátha igaz lehet, és mégis megmenekült a kedvese. A rettentő valósággal akkor szembesült, amikor több mint három év fogság, kemény fizikai munka és egy öngyilkossági kísérlet után kiszabadult. „Két hétig voltam az idegosztályon, valahogy összekapartak, és aztán elkezdtem élni az életemet” – vallotta be visszaemlékezéseiben az énekesnő az RTL Klub interjújában.

„Kerestem a boldogságot”

Kovács Erzsi a történtekről nem szívesen mesélt, annak ellenére, hogy az esetet meg is filmesítették „Miért? – Egy tragikus szerelem története” címmel. Ez volt az a kérdés, amelyre örökké kereste, de soha nem találta a választ. „Rejtély” című önéletrajzi írásában halála előtt néhány évvel részletesen is visszatekintett a múltra, de a fájdalmakat nem sikerült kiírnia magából. „Ha akasztást látok egy filmben, sírógörcsöt kapok.”

Személyes tragédiáit csak tetézte, hogy bár másodszor is férjhez ment, az a házassága sem sikerült. Az első szerelem és annak végkifejlete rányomta a bélyeget az egész életére. Saját gyermeke sem lehetett soha, így keresztfiait, fogadott fiait segítette, óvta.

Mindig úgy gondolta, nagyon erős és jó emberismerete alakult ki a börtönben. Ettől függetlenül utolsó évei azzal teltek, hogy sorban csalódott azokban, akiket a legjobban szeretett. Életének utolsó időszakát, ahogyan az kezdeteket is, bírósági tárgyalótermekben töltötte. Szeretetéhsége, életszeretete és az önmagába vetett hite viszont határtalan volt. Bevallása szerint ezek segítették őt a legnehezebb időszakokban is. Az élni akarásának és az optimizmusának köszönhetően kétszer győzte le a rákot. Harmadszorra nem sikerült.