40 éve annak, hogy 1973 márciusában a Vígszínház bemutatta a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című előadást.

Képzelt riport, képzelt élet

Az elmúlt négy évtizedben generációk nőttek fel a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című előadás legendás zenéin. A Menni kéne, a Ringasd el magad, vagy a Valaki mondja meg közös kulturális kincseinkké váltak, ahogyan Eszter és József fájdalmas, ám tanulságokkal teli útkeresése is. A musicalt 1973-ban mutatta be a Vígszínház, Marton László rendezésében. A darabnak akkora sikere volt, hogy bejárta egész Európát, még az Egyesült Államokban is műsorra tűzték. Méltatói a West Side Storyhoz és a Hairhez hasonlítható, elementáris életérzést fedeztek föl a Déry Tibor regényéből Pós Sándor által színpadra dolgozott szövegkönyvben, Presser Gábor zenéjében, Adamis Anna dalszövegeiben, az egész mű lüktető-fájdalmas kitörésvágyában, lendületében. A Popfesztivál a 77 éves Déry Tibor és az alig harmincas többiek közös eredménye lett. Déryt 1961-ben engedték ki a börtönből, Aczél György nagy erőkkel dolgozott a megszelídítésén. Déry egy újságcikkben olvasott az 1969-es altamonti fesztivál tragédiájáról. A woodstocki mintájára létrehozott fesztiválon a biztonsági feladatokkal megbízott, egyébként meglehetősen kétes ügyletekről híres a Pokol Angyalai nevű motoros banda tagjai megkéseltek egy tizenkilenc éves fekete diákot a Rolling Stones koncertje közben. A színpadon Mick Jagger állítólag éppen a Sympathy for the Devil című kultikus számot énekelte, ezért aztán sokan a bandát is felelősnek tartották a katasztrófáért. Dérynek kapóra jött a téma: úgy tudott példázatot írni a menekülésről és elveszettségről, hogy a nyugati dekadencia kritikájának álcázhatta. Az 1973-as korhangulat átírta a sorokat, és így a Menni kéne a kerouaci útonlét himnusza lett, a Valaki mondja meg mögött nemcsak a nácizmus árnyéka rajzolódott ki, hanem a keleti blokk abszurd valósága is, a Ringasd el magad az apolitikus ellenzékiség ritmusát dobogta. A főszereplő házaspár, az Amerikába disszidált Eszter és József néhány napos, végül tragédiába torkolló sztorija, a túladagolt heroin, a mozaikszerű találkozások, a nyilas terror lázálomszerű fölrémlése csak árnyalta ezt az életérzést.

Popfesztivál negyven évvel később

Színháztörténeti pillanat volt, amikor alig egy hete, egy szeptemberi vasárnap estén a Vígszínház színpadára berobbant egy csapat, és ezt üvöltötte: „Menni kéne!” Aki sohasem látta a Képzelt riportot, az is tudja, mi ez. Rendszerváltás ide vagy oda, úgy alakult, hogy negyven éve minden kamaszt változatlanul elragadnak az első magyar rockmusical dalai. Eszenyi Enikő a Víg egykori világsikerét ünnepelve, az évfordulóra nosztalgia-előadást rendezett. Szex és szabadság dőlt a Víg színpadáról 1973-ban. Negyven évvel később, a mostani előadáson a szex persze még nyíltabb – a női szereplők nagy része felül csak melltartót visel –, a szabadsággal azonban bajok vannak. Majdnem negyedszázaddal a rendszerváltás után a szabadság kérdése egészen más síkra került, mint annak idején. Többek között ezért is nagy bátorság Eszenyi Enikőtől, hogy színpadra vitte azt a darabot, amelynek annyi jelentése fogalmazódott meg az elmúlt negyven évben, és annyi eleme van, amely másként értelmezhető ma, mint az ősbemutató idején. De Eszenyi bízott a legenda erejében, és jó érzékkel nem próbálta maivá tenni a cselekményt. Ehelyett szembesítette a két változatot. Az altamonti fesztivál képeibe az idei Szigeten ringatózó táncosok lassított képkockáit vágta be. Megkettőzte a főszereplőket: az 1973-as bemutató Eszterje és Józsefje, Almási Éva és Tahi-Tóth László végigkíséri az előadást, egyszerre vannak kívül és belül, anekdotáznak egy-egy emlékezetesebb vendégjátékról, és újraéneklik a dalokat, rámozdulnak a szerepeket most alakító színészek pillanataira, velük együtt, őket figyelve követik az eseményeket. Külön pikantériája az előadásnak, hogy Eszter szerepét Balázsovits Edit, Almási Éva lánya játssza, tökéletesen hozva Almási egykori énekstílusát. A Józsefet alakító Telekes Péter is kitűnő, tétovasága, nyugtalan szorongása és érett hangja egyformán hiteles. Gyönyörű lett Bata Éva alakítása, erőteljes Mészáros Máté ringatója, méltó párja Balázs Péter egykori tombolásának. Eszenyi rendezése amúgy sorra kínálja fel az összevetéseket, szépen hangolja egymásra a múltat és a jelent: filmbejátszásokkal idézi meg az egykori előadást, a vendégjátékokra készülő társulat függöny mögötti pillanatait, olyan nagy szeretettel, hogy az előadás végén egyszerre vonul tapsrendre a mostani csapat és mögöttük, a kivetítőn az akkori.

A szabadság kifordul a sarkaiból

Déry Tibor kisregénye a mai napig megosztja az irodalomtörténészeket, a musical elsöprő sikerét sokan az eredeti szöveg gyengeségének tekintik. Pedig a Képzelt riport… különleges helyet foglal el Déry életművében. Úgy mentett ki valamit a diktatúrából, hogy visszájára fordítva mesélte el a szabadságot: távollétében nevetett, és abban a résben suttogott, amelyből hiányzott.

http://www.otvenentul.hu/szabadido/78234