Bakti Éva énekel, versel, zenét komponál és fest

Írta: | 2014. okt 6. | Íróklub | 0 |

,,Az életünk pontosan annyira teljes, értelmes és csodálatos, amennyire mi azzá tesszük. És tényleg egészen csodálatossá tehetjük.” (Richard Dawkins)

Egy kedves barátom hívta fel figyelmemet Évire, a polihisztorra. Aki ennyi mindenhez ért, azt megilleti ez a szó. Megkértem, hogy mutatkozzon be az olvasóknak. Először szüleiről, gyermekéveiről, ifjúságáról mesélt.

Bakti Éva vagyok. A Szabolcs megyében lévő Oros községben születtem, ami már a gyönyörű Nyíregyháza külvárosa. Műbútorasztalos édesapám és női kalapos édesanyám második gyermekeként születtem, hat és fél év múlva követett a húgom. Édesapám a hegedűjével sok szép percet szerzett a családjának és másoknak is. Édesanyám zenét szerető és művelő családból származott, és gyönyörű hangja volt. Hétéves koromig örülni tudtam a gyerekkor szépségének, de később anyukám betegsége, tragédiák sorozata és egy tűzvész kényszerített nehéz élethelyzetbe bennünket. A megpróbáltatásokról szóló életünk ellenére – hála a Jóistennek és a szüleinknek -, olyan perceket, órákat élhettünk át együtt, amit a mai napig visszasírok. Együtt lehetett a család és szerettük egymást.

A családunk 1950-ben, még a húgom nélkül

Az én kis falum…

Boldog gyermek voltam egykor én is,
Vén eperfa árnyat hajtott ránk,
Úgy emlékszem, felemelt az égig,
Büszke volt ránk az édesapánk.

Az én kis falum de szép volt régen,
Itt él bennem még a régi kép,
Árva a szívem, sóhajtom régen:
Bár még egyszer otthon lehetnék!

Nádfedeles kicsi házunk átölelt, mint dédanyánk,
Mennyi édes, boldog percet szórt az élet ránk…
Kormos lett a lámpaüveg, mégse volt sötét nekünk,
Édesanyám szeme fénylett, s fogta a kezünk.

Visszavágyom én a kis falunkba,
Életemet ott adták nekem,
Tanítottak, hogy kell a homokba
Nagy betűkkel írni a nevem…

Másképp cseng a hang a templom tornyán,
Más köveket hord az őszi szél,
Mennyi emlék hív, ha felsorolnám,
Bár még egyszer otthon lehetnék!

Hol vannak a jó barátok, hol van az a kicsi ház?
Nem nyit ajtót senki ma már, úgy kiver a láz!
Integet a fű, fa nékem – ennyi most már az egész!
Könnyes szemem nehéz lett, egy múltat felidéz.

Az én kis falum de szép volt régen…

Itt él bennem még a régi kép
Árva a szívem, sóhajtom ébren:
– Bár még egyszer otthon lehetnék!

Az én kisfalum de szép volt régen:

https://www.youtube.com/watch?v=2F4L084nUeE

Milyen iskolai végzettséged van? Mi a polgári foglalkozásod?

Üvegműves szakmát tanultam, ami nagyon szép alkotómunka a maga nehézségeivel együtt. Jól éreztem magam benne! Sajnos nem tartott sokáig, mert kegyetlen betegséggel, hosszabb ideig tartó, halált legyőző küzdelemmel kellett megvívnom. Hála a Jóistennek, az orvosoknak, ápolóknak, barátoknak, a segítségükkel sikerült. A következménye az lett, hogy eltanácsoltak a szakmából, de a gyógyulási idő egy részét tanulásra fordítottam: az egészségügyben ápolói asszisztensi szakra jelentkeztem. Igyekeztem visszaadni a betegek segítését – ha nem is az ápolónőknek, de másoknak. Teljes szívemmel, lelkemmel tettem a munkám során. Aztán lejárt az én időm is, ma már nyugdíjas vagyok.

Mikor derült ki, hogy ennyiféle adományt kaptál a Teremtőtől?

Általános iskolában énekkaros voltam. Drága Novothny Feri bácsi, aki kántortanító volt, hatalmas termetével, csodálatos bariton hangjával ötödikes koromban tanított énektechnikára. Ugyanebben az időben festettem vízfestékkel életem leggyönyörűbb orgonáját, ami sok iskolai kiállítást megjárt más városokban is. Eszembe se jutott soha azon elgondolkodni, hogy ez az örökség milyen csodálatos adomány. Köszönöm a Jóistennek, a szüleimnek és a tanáraimnak.

18 éves koromban, amikor népi táncos voltam

Melyik az a művészeti ág, amelyik legközelebb áll hozzád, amelyben talán a leginkább kiteljesedtél?

A zenét, a dalokat helyezném első helyre, mert bárhol, bármikor szállhatnak akár a csillagokig. Mély érzéseket fakasztanak a lelkekből. Persze a színek világába is belebújok szívvel, lélekkel, vidám, esetleg melankolikus hangulatot épp úgy sugároznak a képek, csak némán és helyhez kötve mesélnek.

Hány lemezed jelent meg eddig? Hol lehet őket megvásárolni?

A Nyíregyháza vásárában című sorozatból készült nyolc album. A címe ne tévesszen meg senkit, mert ezek nem mulatós összeállítások, hanem rendhagyó: lírikus-, mulatós- és táncdalok, illetve emlékdalok váltogatják egymást. A hallgatók kérései alapján négy válogatás-lemezt is készítettünk. Aztán más hangzással készült egy album Táncolj velem! címmel. Természetesen védett dalok, zeneszerzőként, szövegíróként jómagam vagyok a kiadójuk. Az említett lemezek nálunk kaphatók a honlapomon megadott címen.

Mindegyik lemezen a te hangod hallható? Nem gondoltál arra, hogy ezeket a dalokat „el kellene adni”, hogy sztárok is énekeljék őket? Hogyan működik ez?

A városunkban működő Polip zenekar közreműködésével kerültek hanghordozókra a dalok, valamennyien hallatjuk a hangunkat. 1992 tavaszán csendültek fel először a nóták, és már az első széria (a Kadencia kiadásában) egy hét után aranylemez lett, és eljutott a határainkon túlra, másik földrészekre is. Sok zenekar játssza, énekesek repertoárján szerepel különböző rendezvényeken külföldön is, csak éppen a hazai média nem vesz tudomást róla. Oda az én dalaim nem tudnak bejutni, pedig a hallgatók részéről igény lenne rá. Sokan rajtam kérik számon, hogy a kívánság-műsorokban miért nem szerepelnek a dalok. Szeretteiknek küldenék, de a kéréseiket elhárítják azzal, hogy nekik nincs meg az adott felvétel. Annak ellenére, hogy a hallgatók által kiválasztott dalokat lemezen elküldtük az adott csatornáknak. Más kérdés, hogy többszöri érdeklődésünkre sem válaszoltak. Talán az a baj, hogy ezek magyar nyelvű dalok… Ami az üzleti részét illeti: a hamisítások, az internetes letöltések világában zenepiacról beszélni nem érdemes, csak ráfizetés annak, aki ilyesmire adja a fejét.

Említetted, hogy a verseid még fiókban lapulnak, mert mindig a dalszövegek törnek maguknak utat.

A dalszövegeim mindegyike vers, csak éppen született hozzá egy-egy melódia is. Az érzelmekről, az életről, a könnyekről, találkozásokról, búcsúzásokról és emlékekről szólnak. A dallam nélkülieknek is megvan a helyük, remélem, hogy könyv formájában is napvilágot láthatnak – talán nemsokára.

Édes rabság…

Amikor a két szemedbe néztem, tűz lobbant fel már a szívemen,
Odalett a nagy-nagy büszkeségem, színesebb a szürke életem.
Ahogy hangod simogatott engem, körülöttem megszűnt a világ,
Hirtelen egy másik ember lettem, azt kívánom, gyorsan ölelj át!

Köszönöm, hogy vagy nekem, holnap bármi is legyen,
Melletted nem félek már, mint egy riadt madár.
Nincsen pénzem, palotám, csak egy kicsi kis szobám,
Boldogságunk melegét, de jó ez veled így!

Amikor a két szemedbe nézek, elcsuklik a hangom, angyalom,
A kábulattól észhez alig térek, lehet, hogy már nem is akarok.
Rabod vagyok jó ideje most már, olyan édes rabság az enyém,
Zárj be szíved legmélyebb zugába, csak engedj be egy icipici fényt!

Köszönöm, hogy vagy nekem…

Mióta festesz? Hogyan jött az ötlet, hogy ecsetet fogj a kezedben?

Már gyerekkorban barátok voltunk, az ecset meg én. Édesanyám nylon-kötényeket varrt piacra és én segítettem neki zománcfestékkel szép kis virágokat festeni a mellrészre és a zsebekre. Szép munkát kellett csinálni, hogy el lehessen adni, pótolni tudjuk a szűkös konyhapénzünket. Aztán jött az említett általános iskolai siker… A felnőttkori komolyabb munka 28 éves koromban talált rám. Tányérfestéssel kezdődött, motívumok, figuratív képek, mitológiai jelenetek díszítették a porcelán-, vagy a cserépedényeket. Menet közben jött az olajjal való festés, akkor már vászonra, lemezre, és azóta – ha tehetem -, gyakorlom ezt a „rossz szokásomat”.

Mivel készülnek képeid? Mi a kedvenc témád? Volt már kiállításod?

Amint említettem, nagyobbrészt olajfestékkel dolgozom. A témaválasztás főleg hangulat kérdése. Igen, voltak kiállításaim, főleg még aktív dolgozó korom idején. Tájképek, portrék, csendéletek váltogatják egymást. Úgy szerettem kiállítani, ha a látványtól megtorpan a látogató, mert mellbe vágja kicsit az összhatás, persze a kellemes, akár szépnek is mondható látványtól. Volt olyan évem, amikor egy tárlaton 47 képem díszítette a paravánsort és a falakat. Sajnos az élet olyan helyzeteket teremt, ami sokszor hosszú ideig, akár évekig is akadályt gördít terveink megvalósítása elé. Például az egészségi állapot megromlása, amiben részem volt, van. Szeretném még ebben az évben megmutatni, hogy itt vagyok újra, de sajnos ez nem csak rajtam múlik.

Kaptál már valamilyen elismerést valamelyik művészeti ágban?

Nagyon sok szép elismerést kaptam – a hallgatóktól és képeim új gazdáitól. Sokan a dalaim hatására könnyeznek, vagy érzik jól magukat, én pedig attól, amit cserébe kapok: köszönetet, jó szót, biztatást.

Milyen álmaid, vágyaid vannak?

Álmodom egészségesebb életről, békéről a világban és a családokban. Kevesebb könnyről, katasztrófáktól és tragédiáktól mentes nappalokról és éjszakákról… Mindenhol a világban jóllakott gyermekekről… Hajléktalanokról, akiknek fedél kerül a fejük fölé… A vágyaimat meghatározzák az egészségi és társadalmi lehetőségek, így aztán nem táplálok illúziókat.

Bakti Éva - Sír a balalajka /videó/

https://www.youtube.com/watch?v=OBp73SQbi2Y

Vers: Sír a balalajka:

Balalajka szólt az éjszakában, valahol sírdogált egy lány,
Kedvesének üzenetét várta, de falevelet vitt a szél csupán…
Fájó szívét gyötörte a bánat, egy szót se szólt, csak mosolygott szegény,
Felöltözött hófehér ruhába, akácvirág koszorú fején.

Balalajka szólt az éjszakában, egy kis házikó nyitott ablakán,
Kiszűrődő fények sugarában, fény csillog a hófehér ruhán,
Nem tarthatta vissza őt már semmi, fű, fa virág, sem egy régi dal,
Tudta azt, hogy így kell ennek lenni, hát indult hamar…

A hold udvarán a párja várta rég, nagy utazás, ha itt nincs remény…
A hold udvarán a lelkük összeért, ott nem ég a könny, ott nem fúj a szél,
Balalajka sír az éjszakában, valahol élt egy lány,
Eltűnt a sűrű félhomályban, rég messze jár…

Drága kincs egy gyönyörű szép emlék, szívében a tiszta szerelem,
Mások talán könnyen elfelednék, de ő már sosem!

Évikém, a magam és a szerkesztőségünk nevében kívánok neked erőt, egészséget, töretlen alkotókedvet. Minden álmod és vágyad váljon valóra!

Köszönöm szépen! Én is kívánok sok sikert és minden jót nektek a munkában és a magánéletben.

Nagy L. Éva

http://montazsmagazin.hu/bakti-eva-enekel-versel-zenet-komponal-es-fest/