„A Pszichóban rejlő kihívás éltetett” Jánosi Dávidnak határozott véleménye van a szerepekről, de úgy véli, olyan darabokat kell játszani, amire a nézők nyitottak

Benedek Miklós szárnyai alól került a Budapesti Kamaraszínházhoz, ahol tizenöt évet töltött el. Dolgozott Valló Péterrel, Pozsgai Zsolttal, Alföldi Róberttel is. Jánosi Dávid több mint egy éve erősíti az Újszínház csapatát, vígjátékban és drámában is játszik, legtöbben mégis a Jóban Rosszban televíziós sorozat Nemes Viktor doktoraként ismerhetik.

– Próba után találkoztunk. Min dolgoztok?

– Koncz Gábor rendezésében próbáljuk Gyurkovics Tibor Nagyvizit című darabját. Az 1978-ban született mű érdekes módon aktuálisabb, mint valaha. Ennek a komédiának az ereje abban rejlik, hogy emberi esendőségünkön túl az egész világunkat, annak a pszichológiailag is jellemezhető mozgásait is bemutatja. Maga a nagyvizit tulajdonképpen csak aprócska részlete a darabnak, az egész a világról felállított diagnózisról szól: az emberségről, a gyarlóságról, az egyszerűségről és a hősiességről. Egy nagyon rövid jelenet erejéig jelenek meg a színen, a főorvos asszisztensét, a kisdoktort alakítom. A darabban az Újszínház tagjai mellett Esztergályos Cecília és Timkó Eszter is feltűnik. És Csurka Laci bácsi is, akivel életemben először hozott össze a sors. Nagyon jó kis csapat jött össze. Talán ennek is köszönhető, hogy a Nagyvizitet nagyon gyorsan sikerült bepróbálnunk.

– Érdekes, hogy maga a rendező is játszik a darabban. Nem lehet egyszerű egyszerre kívül és belül is létezni.

– Koncz Gábor igazi színészikon, egy jelenség. Korábban még nem dolgoztam vele, de minden pillanatban azt láttam, hogy három lépéssel mindig előrébb jár. Pontosan tudja, mit akar, és ennek megfelelően irányítja a színészeket. Részletesen kidolgoz mindent, pont úgy, ahogy kell. Örülök, hogy az élet összehozott vele.

– Tavaly a Bodnárnéval debütáltál az Újszínházban, amely vérbeli dráma.

– Dózsa László rendező kért fel ifj. Bodnár János szerepére. Néhány hónappal korábban dolgoztam vele a Halálcsel című drámában, amelyet az Újpest Színházban mutattunk be. Pozsgai Zsolt műve nem egy dokumentumjáték, hanem egyetlen ember, Szűcs Sándor labdarúgó sorsán keresztül eleveníti fel történelmünknek azt az igencsak tragikus időszakát, amit történészek a kommunista terror legsötétebb esztendei közé sorolnak. A Halálcsel felidézi a focista életének főbb eseményeit is. 1948-ban ismerkedett meg Kovács Erzsi énekesnővel, szerelmüket azonban titkolniuk kellett, tudniillik mindketten házasságban éltek. Állandóan zaklatták őket, mert a szocialista erkölccsel nem fért össze, hogy viszonyuk van, ezért 1950-ben úgy döntöttek, hogy külföldre szöknek, a kiváló futballistát ugyanis az AC Milan is hívta. A disszidáláshoz azonban Szűcs olyan segítőt választott, aki a hatóságoknak dolgozott, és kelepcébe csalta őket: nem az Ausztriába vezető utat mutatta meg nekik, hanem az ávósok karjaiba lökte őket. A darabban Szűcs Sándort Viczián Ottó játszotta, feleségét, Annát Magyar Tímea, a hírhedt főávóst Szolnoki Tibor, Puskás Öcsi szerepét pedig rám osztották. A darabot mindössze kétszer játszottuk, utána lekerült a műsorról. Akkor kezdtük el próbálni a Bodnárnét. A darab bemutatója után pedig Dörner György igazgató és Pozsgai Zsolt művészeti vezető felkért, hogy maradjak az Újszínháznál.

– Nem vacilláltál?

– Nem teketóriáztam, azonnal igent mondtam. Ez egy nagyon jó csapat.

A cikk folytatása a Pepita Magazin 2014. februári számában olvasható.
SZÖVEG: TARNÓCZY ORSOLYA, FOTÓ: DIÓSI IMRE

Pepita Magazin Kávézó „A Pszichóban rejlő kihívás éltetett”